2012. május 31., csütörtök

Long Island vietnámi étterem

A Lucullus Bt. szervezésében jártam először ebben az étteremben. Pozitív tapasztalataim arra ösztönöztek, hogy ismételten felkeressem ezt a helyet. Azóta már többször előfordultam itt, kipróbáltam pár ételt (még nem eleget, de dolgozom a lista bővítésén :-)) és felállítottam ez alapján egy rangsort.

Az étterem Kispesten a Hunyadi utcában egy társasház aljában található.Az utca felé fagylaltot árulnak, bent maga az étterem nem túl nagy, de hangulatos, modern berendezéssel csalogatja a látogatót. 




A személyzet távol keleti (nem állítom, hogy vietnámi, de bármi lehet). A felszolgáló hölgyek (többel is találkoztam), korlátozott magyar tudással bírnak, (volt aki kihozta nekem az ételt, majd "jó éjszakát" kívánva vonult vissza :-) ) Szerencsére van egy, akivel lehet magyarul is beszélni, kérdéseket feltenni az ételekről és többnyire meg is érti. :-) Napközben egyébként nincs túl nagy forgalom, hangulatos családi idillnek is tanúi lehetünk, mikor megérkezik egy hölgy, (családtag vagy alkalmazott?) egy kisbabával. Ilyenkor a konyhából előjön még vagy 2 lány, örülnek neki, átveszik a kisgyereket és eljátszanak vele. 

Korábban mindig kaptam a várakozás idejére rák-chipset, de úgy tűnik erről mára (sajnos) leszoktak. Az étlapon találhatók  menük (11-16-ig lehet őket rendelni). Ezek 1500 Ft-ba kerülnek és általában egy leves, főétel-köret kombinációt tartalmaznak. Vagy esetleg leves helyett valamilyen előétel. Első körben érdemes lehet ezeket kipróbálni, ízelítőt adnak a választékból. (Az én egyik kedvencem az "Erős-savanyú halleves - Fokhagymás tintahal - Párolt rizs" összeállítás.) Íme, egy-két általam már kipróbált étel:

Menüben is kipróbálható a vietnámi sült tekercs "nem", de előételként "Vietnámi vékony rizstészta sült tekercs "nem"-mel" még bőségesebb. Maga a tekercs ránézésre darált húsból, reszelt zöldségből (répa, gomba?) és talán még üvegtészta keverékéből áll. Mindez betekerve vékony rizstészta-lapba és kisütve. A menüs variációban ehhez adnak chiliszószt (kissé talán túlhígítva :-( ), és pár szelet zöldséget:


Ha az előételes verziót választjuk, akkor ahhoz jár egy púpozott tányér vékony rizstészta (ennek önmagában semmi íze, sima főt tészta), egy adag tekercs némi zöldséggel és egy tálban enyhén savanykás-cukros lé, benne némi uborka és paprika úszkál. Én mindig kérek hozzá chiliszószt is :-) A tekercset lehet mártogatni a lébe is, meg a chilibe is, illetve a levet rá szoktam önteni a tésztára, hogy legyen valamilyen íze. Ez az étel nekem nagyon bejön, majd minden alkalommal része a rendelésemnek.

Az előétel egyben

Chili-szósz

Vékony rizstészta

A tekercsek
Az "öntet"

Valahol azt olvastam, hogy a karamellás kacsahús egy jellegzetes vietnámi étel, így gondoltam azt is kipróbálom. Kapható menüben és főételként is. Íme a menüs változata:


Van benne kacsahús vékonyra szeletelve, bambusz és illatos gomba. A szósz kellemesen édeskés, sötét színű (ha már karamell), remekül illik a húshoz.

Az erős-savanyú halleves a másik nagy kedvencem. A thai citromfű íze és a chili csípőssége nagyon jól kiegészítik egymást. A levesben bőven található halhús, gomba, színes paprika, hagyma. Szinte megáll benne a kanál is :-) A levesek közül próbáltam már az erős-savanyú levest tenger gyümölcseivel (ez is jó - olyan mint a halleves csak nem hal van benne), illetve valamelyik nem erős-savanyú csirkelevest is. Ez utóbbi nekem kevésbé jött be. A fűszerezése számomra enyhe volt.



A desszert választék (mint a legtöbb távol-keleti étteremben) nem túl nagy. Van ugye fagyi :-), de számomra még  a legszimpatikusabb (és ezt szinte minden ilyen helyen kapni) a "Sült banán". Ez gyakorlatilag palacsintatésztában megmártott és olajban kisütött banándarabok, mézzel leöntve. Nem egy nagy újdonság (lehetne még alma vagy bármi), de azért finom. Itt a mézet mellé adják, nincs ráöntve.



Összességében én szívesen járok vissza ide, mindig találok finom ételeket és még annyi mindent nem próbáltam ki! :-)

2012. május 28., hétfő

Slambuc vagy valami hasonló :-)

Pünkösdi családi napon felkértek minket, hogy süssünk valamit bográcsban. Mivel úgy sejtettük, hogy gulyásból és paprikás krumpliból lesz elég, valami ritkább ételre gondoltunk. Így került a slambuc a képbe. Kerestünk recepteket hozzá és persze találkoztunk sok változattal. Azt is megtudtuk, hogy az is vita tárgya, mi is a slambuc és az öreg-lebbencs közötti különbség. De igazából minket ez nem érdekelt annyira. Mi maradtunk a slambuc elnevezésnél, elvégre mennyivel jobban hangzik. :-)

Hozzávalók:

2 kg krumpli
60 dkg lebbencstészta
2 fej hagyma
füstölt szalonna
kolbász
paprika
paradicsom
pirospaprika


Elkészítés:

Az apróra vágott szalonnát elkezdjük kiolvasztani, majd beleszórjuk a hagymát, majd a tördelt tésztát és megpirítjuk. Akkor jó, ha kicsit megpirul a tészta egy része. 



Ezután jön bele a pirospaprika, majd a burgonya. Összekeverjük, hogy a paprika feloldódjon.




Felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje. Beleszórjuk a kolbászt, a felaprított paradicsomot és paprikát is. Megsózzuk.


Ezután lassú tűzön, néha megkeverve addig főzzük, míg a vizet teljesen felszívja a tészta és a krumpli, és mindegyik puhára fő. 



Ezután jön az izgalmasabb játék. Sütni kell addig, míg az alja megpirul. Ezután (már nem kanállal) a bográcsot rázva kell forgatni az egészet. Állítólag ez akkor lesz jó, ha az egészet körbefogattuk, kívül egy pirított kérget kapunk és az egészet akár egy tömbben lehet kivenni. Ehhez a hagyományos típusú ("V" alakú?) bogrács szükséges. A mienk sajnos nem ilyen volt, nem is sikerült ez a befejezés, de az eredmény így is nagyon finom lett. Az aljáról pedig felkaparhattuk a sültebb részt az íz kedvéért :-)

A mennyiségekről még annyit, hogy csak a tészta-krumpli-hagyma arányt tartom  fontosnak. A szalonnát, kolbászt, paprikát, paradicsomot ki-ki a saját ízlése és igénye szerint teheti bele. A szalonnán kívül a többi akár ki is maradhat. Na jó, a szalonna is, és készülhet egészséges tésztából is, de lássuk be, ez azért nem Norbi Update kaja :-)

2012. május 27., vasárnap

Téli ízek nyáron

Az ötlet abból indult ki, hogy az elkészített túróból kéne valamit csinálni. De mi legyen? Legyen túrós-táska. Télen a disznóvágásnál mindig sok háj marad, melyből rendszerint hájas tésztát készítünk. Idén is így volt. Mivel a háj körülbelül 1,5 kg volt, meglehetősen sok tészta készült belőle :-) Ennek egy részét megettük akkor, másik részét eltettük a mélyhűtőbe. Ez most nagyon jól jött.  Végül nem csak a túrót használtam fel a tésztához, hanem a készült egyéb étel, sós és édes is.

A túróshoz a túrót összekevertem vaníliás cukorral, tejföllel, kristálycukorral. Belereszeltem egy narancs héját  és egy kis narancslé is került bele. (nem volt itthon citrom :-)) A tésztát kinyújtottam, négyszögletesre vágtam, beletettem egy adag túrót és összehajtva a széleit körben lenyomkodtam.
Készült még hagyományos lekváros hájas tészta is, házi szilvalekvárral. A tetejüket megkentem tojással, és 200 fokos sütőben megsütöttem.



A sok édes mellé szükségesnek éreztem valamilyen sós tésztát is. Volt itthon virsli, bacon, házi, füstölt mangalica sonka és sajt. 
A kinyújtott és négyszögletesre vágott tészta közepébe bekerült a virsli, hosszában megkenten bőven mustárral, félbehajtottam és a hosszanti végét végignyomkodtam. A virsli tetején pedig bevagdostam a tésztát. 
Hasonló módon jártam el a másik változattal. Itt középre került egy sajtszelet, rá bacon, majd sonkaszelet. A félbehajtás, bevagdosás ugyanúgy megtörtént.



Végül álljon itt egy hájas tészta recept. 

  • 70 dkg liszt
  • 40 dkg tisztított, darált háj
  • 2 ek. tejföl
  • 1 tojás 
  • 2 dl enyhén ecetes víz (amennyit felvesz, ne tegyük bele rögtön mindet)


Elkészítés:

A tészta összetevőit összegyúrjuk, majd kinyújtjuk. Megkenjük a háj harmadával és összehajtogatjuk.  Én előbb félbe szoktam hajtani, majd ismét félbe és harmadszor is félbe. Pihentetjük egy fél órát. Újra kinyújtjuk, megkenjük, hajtogatjuk. És harmadszor is. Mikor kész, lehet nyújtani és tölteni.
Egyes receptek szerint a hájat össze kell keverni egy kevés liszttel, de én nem szoktam. Sőt, sokszor a háj-liszt arányt sem tartom, több hájat teszek bele. Igaz, ilyenkor a végére már igencsak tapad a tészta az asztalra :-)

Tojásleves másképp

A mai napon rám hárult az ebéd elkészítése. Némi nehezítés is volt a dologban, mivel semmilyen hús nem volt itthon (csak fagyasztva) és zöldség is korlátozottan (hagyma, krumpli, 1 szem répa). Először hagymalevesre gondoltam, de ezt inkább csak én szeretem a családban. A krumplileves nem jutott eszembe, talán mert azt én nem szeretem annyira :-) De majd máskor kitalálok arra is valamit. :-) Maradt a tojásleves, hiszen a tyúkok szerencsére most szépen tojnak, van tojás elég. Persze az sem készülhet a hagyományos módon, mert a feleségem nem szereti a köményt. Sebaj, ezzel megbirkózom. A végeredmény végül is elfogadható lett, mindenki megette, sőt a nem rossz jelzőt is megkaptam :-)


Lássuk, hogyan készült:

Hozzávalók:


  • 3 liter víz
  • 2 tojás felverve
  • egész tojás, fejenként egy darab
  • 2 kk. édes chili szósz
  • 0,5 ek. halszósz
  • 0,5 ek. osztriga-szósz
  • 0,5 ek szójaszósz
  • 0,5 ek. cukor
  • 1 répa vékony csíkokra vágva
  • 0,5 hagyma felaprítva
  • 0,5 hagyma 1x1 cm-esre vágva
  • 2-3 ek. liszt, 
  • 1 kk. pirospaprika


Elkészítés:

Olajon barnára pirítjuk a hagymát, beletesszük a lisztet, tovább pirítjuk. Utána belekeverjük a pirospaprikát (vigyázzunk meg ne égjen!) Mehet a chiliszósz, elkeverjük, majd felöntjük vízzel. Ekkor kerül bele a halszósz, szójaszósz, osztriga-szósz és a cukor. Amikor forr, folyamatos keverés mellett beleöntjük a felvert tojást. Ettől lesz sok szép "cafat" a levesben :-) Ekkor lehet még beállítani az ízeket és a só mértékét. Ha ez megvan, jöhetnek az egész tojások. Vigyázzunk, ezután már nem szabad keverni, míg a tojások meg nem főnek, különben szétesnek. Végül beletesszük a répát és a hagymát és csak annyit főzünk rajta, hogy ezek még roppanósak maradjanak.


Lucullusi vacsora a Chez Daniel étteremben

A Kodály Körönd szomszédságában, valaha jobb napokat látott házak között található a Chez Daniel nevű lakás-étterem. Egy régi bérház földszinti helyiségeit, pincét és az udvart öleli magába. Nem végeztek nagyobb átalakítást, a szobák maradtak szobának, éppen csak bekerült egy rakás asztal, szék. A falon tükör, képek, polcok (rengeteg kakassal), néhol egy-két szekrény. A belső udvaron féltető, kút, növények, vízcsobogás. Teljesen családias a hangulat.





A tulajdonos és főszakács Daniel Labrosse Franciaországból származik és magyar születésű feleségével vezetik az éttermet. Az ételek a francia ízvilágot tükrözik, de elsősorban hazai beszerzésű alapanyagokból dolgoznak.

Itt került sor a Lucullus következő francia vacsorájára. A vacsora-étlapon 5 fogás szerepelt, de járt hozzá egy meglepetés elő-előétel is. Egyszerre 20-30 főre ugyanazt az ételsort elkészíteni nem is olyan egyszerű és gyors, így két fogás között bőven volt időnk emészteni (mintha csak Philippnél vacsoráztunk volna :-)) Az ételek tálalására is igyekeztek nagy hangsúlyt fektetni.

Lássuk hát a menüt. Mint említettem kaptunk egy meglepetés előételt. A nevét még most sem tudom, de állítólag vadgomba-hab volt az alapja. Ízére nézve az enyhe savanykás ízen kívül nem sok érződött. Ha nem mondják talán sose jövök rá, hogy gomba van benne. A krém kis pirítóson tálalva, spárgával érkezett. A spárga gondolom annak is köszönhető, hogy az étteremben most van a spárga-hét (hónap?), sokféle ételt kínálnak belőle.


Az előre bejelentett előétel a "Spárgaduó tejszínes kagylóval". Először az "illata" ért el bennünket, de ezt nem mondanám kellemesnek. Inkább büdös volt :-( Kétféle kagyló volt a tányéron, köztük főtt spárga, fehér krém és dísznek snidling. Némelyik kagyló nem nyílt ki. A kinézet egész jó volt, de az íz az semmilyen. Igazi japán felfogás szerint készült: mindennek a saját ízét kell érezni és nem elrontani mással. Hát a kagylónak valóban kagyló íze volt, egyik puha a másik rágós, a spárgának is saját íze (azaz semmilyen :-( ), ezen a mártás sem tudott javítani, ő is csatlakozott a semleges ízűek csapatához.



Ezen bevezető után egy kissé félve néztünk a továbbiak elé, mind íz, mind mennyiség tekintetében. És itt állt be egy gyökeres fordulat a menüben. Az első főétel ""Bourride" (tengeri halfilé bouillabaisse módra), mediterrán mártás és hordóburgonya" egy leves-csészében és egy kiegészítő tálkában érkezett. A csészében egy tengeri  halból készített sűrű halászlé volt. Burgonya is főtt benne. Ízre a hazai halászlékhez hasonló. A kis tálkában pedig krumplis-fokhagymás majonéz volt. Ezt kellet rátenni a kanálra, majd belemeríteni a lébe és úgy megenni. Az érzés mennyei! Miután megettem a magamét és a pároménak a maradékát (ő nem szereti a halat), kezdtem bizakodni. Lehet, hogy nem is lesz olyan rossz vége ennek a napnak!

Két főétel közé bekerült egy "Citrom-mandarin-menta sorbet", hogy az ízeket leöblíthessük vele. Kicsit megolvadt, mire elénk került, de nagyon finom volt, mindössze két hibával. Egyrészt kevés volt, másrészt mandarin likőrt tartalmazott, ami ugyan nagyon jó volt gasztronómiai szempontból, de a kocsival való hazajutást rizikóssá tette :-) 



A fő-fő fogás (melyet Gábor sokat reklámozott :-) ) a "Roston csirkemell Tokaji mártással, friss kakukkfű szállal" egy nagy lapos tányéron kapott helyet. Puhára és szaftosra sült csirkemell szeletek (szerencsére bőrével együtt) mellett és a tetején aranysárga mártás csillogott sárga szőlőszemek társaságában. Köretként zöldfűszerekkel (vagy valamilyen zöld színű zöldséggel) kevert krumplipürét kaptunk (nekem kicsit sótlan). A mártás édes volt, pikáns ízzel és nagyon jól illett a húshoz.


A desszert választható volt: "Epres framboise  mentalevéllel" vagy "kecskesajt-toast zöldsalátával". Na ilyenkor (is :-) ) nagy előny, ha az ember nem egyedül megy vacsorázni. ki lehet próbálni mind a két lehetőséget. Én választottam a kecskesajtot, feleségem a tortát. A sajt kis pirítósokon érkezett, sajtkrémként elkészítve. Középen sokféle saláta levél, leöntve olívaolajjal és sóval. A saláta a keserűbb fajta volt, de az olaj-só duó nagyon jól javított ezen. A krém pedig nagyon kellemes volt.


A torta kis kerek piskóta (?) volt megsütve, rajta eper-darabok és édes krém. Körülötte vanília öntet. Ez is finom volt, bár a tészta széle elég kemény, vágáskor (csak villa állt rendelkezésre) simán megpróbált megszökni az aktuális darab :-)



Ennyit a vacsoráról. Az italokról érdemes még szólni pár szót. A hagyományos felhozatalon túl lehet kapni szódát régi típusú szódásüvegben (tényleg üveg!), literes kiszerelésben, vagy például házi készítésű limonádét literes kancsóban. Ebben van citromlé, citromfű, citromkarika és (gondolom az évszak jegyében) bodzavirág is. Ez remekül kiérződik belőle és sokat dob a design-on is.

Összességében végül azt mondanám, hogy nagyon jóra sikeredett ez a vacsora is. A kezdet nem volt fényes, de a továbbiak ezt javították. Mindenképp megpróbálok visszatérni és más ételeket is kipróbálni. Gábor Philipphez hasonlította Danielt. Őszintén szólva úgy érzem, ez még nem éri el azt a szintet se forma, se íz tekintetében, de az irány valóban jó és még minden lehetséges.

2012. május 23., szerda

Ratatouille

Könnyen elkészíthető, vegetáriánusok által is bátran fogyasztható étel. Azon kevés ételek egyike, melyben megeszem a cukkinit. :-) Ha körülnézünk az interneten, vagy szakácskönyvekben, több receptet is találhatunk rá, de még véletlenül se várjuk, hogy ezek megegyeznek. Ami közös bennük, az a három alap zöldség: cukkini, padlizsán, paprika. Az elkészítési mód már jelentősen különbözhet. Én Nánási Lajostól tanultam az elkészítést, azóta is ezen az alapon készítem, bár azt nem merném állítani, hogy mindenben az eredeti receptet alkalmazom.

Hozzávalók (3-4 főre)


  • 2 közepes méretű cukkini
  • 1,5 nagyobb padlizsán
  • 3 kaliforniai paprika (ha lehet 1 piros, 1 zöld, 1 sárga - a színösszeállítás kedvéért :-) )
  • 2 kisebb fej vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 150 g-os paradicsomkonzerv
  • bazsalikom
  • kakukkfű
  • só, bors, cukor


Elkészítés:

Kevés olajat töltünk egy serpenyőbe, belerakjuk az 1x1 cm-esre vágott paprikát. Sózzuk, borsozzuk majd megpirítjuk. Az a fontos, hogy ne legyen túlsült, de nyers se maradjon és érezhető legyen rajta, hogy kicsit megpirult. Mikor már jó, félretesszük és ugyanezt eljátsszuk a cukkinivel, utána pedig a padlizsánnal.
Felaprítjuk a hagymát, olajon aranybarnára sütjük. Beletesszük a zöldségeket, a fokhagymát, a felaprított bazsalikomot és kakukkfüvet, összekeverjük a sűrített paradicsommal, teszünk rá egy kevés vizet és egy kicsit összesütjük. A paradicsom savanyúsága ellen 1-2 kk. cukrot is tehetünk bele. Ennek az ételnek nincs leve, mint a magyar lecsónak.
Személy szerint tükörtojást szoktam tálalni hozzá. Sőt, bevallom, ha nincs igazán "vega hangulatom", akkor kolbászon, szalonnán sütöm a hagymát, de persze nem ez az "eredeti". :-) Paradicsompüré helyett használhatunk hámozott paradicsomot is. Vagy akár mindkettőt.


2012. május 22., kedd

Csülkös-szalonnás pogácsa

A hévízi termelői piacon találkoztunk először csülkös pogácsával és nagyon ízlett nekünk. Pár hete, borozásra készülve felvetődött bennem, hogy milyen remek kiegészítő lenne a bor mellé az általam füstölt csülökből készült pogácsa. Keresgéltem a neten és találtam több receptet is, de egyik sem emlékeztetett a "mintára". Végül a szalonnás pogácsa recepteket találtam a leginkább hasonlónak. Persze egy kicsit ezen is módosítottam. Margarin helyett jobbnak láttam a télen vágott mangalica füstölt zsírszalonnáját felhasználni. Az eredmény fantasztikus lett.



Hozzávalók:


  • 50 dkg liszt
  • 30 dkg füstölt csülök
  • 10 dkg füstölt mangalica zsírszalonna
  • 20 dkg burgonya
  • 2,5 dl tej
  • 3 dkg élesztő
  • 1/2 kávéskanál cukor
  • 2-2,5 kávéskanál só
  • 1 tojás a lekenéshez


Elkészítés:

A csülköt megfőzzük, hagyjuk kihűlni, kicsontozzuk majd a szalonnával vegyítve ledaráljuk. A bőrét ízlés szerint bele lehet darálni, de én kihagytam. A burgonyát megfőzzük és még melegen összedolgozzuk a liszttel és a sóval. Az élesztőt 1 dl langyos tejben a cukorral felfuttatjuk. Adjuk hozzá a lisztes burgonyához a maradék tejjel és gyúrjuk jól össze. A tésztát nyújtsuk ki, majd kenjük rá a csülkös szalonna 1/3-át. Hajtogassuk össze és hagyjuk pihenni 10 percig. A folyamatot még 2 -szer ismételjük meg (mintha hájas tésztát készítenénk). A végén kinyújtjuk és kiszaggatjuk. Kikent tepsibe tesszük, lekenjük tojással és közepes hőfokon (kb. 130 fok) készre sütjük.





Tofu illatos gombával

Sokszor előfordul, hogy gyorsan kell valamit összedobnom magamnak ebédre. Mivel elég válogatós vagyok, ez nem mindig egyszerű. Nincs otthon olyan, amit szeretnék, vagy nem kívánom azt, ami van. De néha éppen összejön minden, mint például tegnap. S íme az eredmény. Nem egy csoda, de legalább jó :-)

Hozzávalók (1 főre):

  • 200g tofu
  • 1/2 fej hagyma
  • 3 vékony szelet gyömbér apróra vágva
  • 8-10 szem illatos gomba (ha szárított, áztassuk negyed órára forró vízbe)
  • 1/2 ek. halszósz
  • 1 ek. osztriga-szósz
  • 2-3 tk. édes chili szósz (fokhagymás)
  • 1/2 tk. thai piros curry paszta
  • 1/2 ek. cukor

Elkészítés:

A tofut 1x1-es kockákra vágom, a hagymát vékonyra szeletelem és kis olajon elkezdem pirítani. (Lehet előbb a tofuval kezdeni, ha a hagymát ropogósra szeretnénk hagyni.) Beleteszem a curry pasztát, a chili szószt, gyömbért és elkeverem. Ezután jön a halszósz, osztriga-szósz és a cukor. 1-2 perc múlva mehet a gomba, felöntöm egy kevés vízzel (annyira, hogy legyen egy kevés leve az ételnek), még 3-4 percig sütöm és kész is van. A legjobb frissen tálalni. Ha nem rögtön eszi az ember, akkor lehet több levet hagyni, mivel a tofu sokat felszív belőle. Én tojásos pirított rizzsel ettem, de natúr rizs ugyanúgy jó hozzá.

2012. május 16., szerda

Erős-savanyú thai leves

Az egyik kedvenc levesem a vietnami vagy thai éttermekben az erős-savanyú leves. Egy-egy éttermi látogatás után napokig ilyet kívántam enni reggel-délben-este. De hát amíg nem nyerem meg a lottó főnyereményt, vagy nem sikerül örökölnöm egy általam eddig nem ismert milliomos rokontól, addig nem tudok szakácsot tartani, aki azt főz, amit kérek. :-( Az egyik alkalommal aztán megerőltettem az agyamat és rájöttem, hogy tanultam én ilyesmit főzni Sao mestertől. A receptet persze lusta voltam előkeresni, de nagy vonalakban emlékszem rá, a többit pedig az íz-memóriámra bíztam. Lehet, hogy az eredeti szakácsok csúnyán néznének rám, de nekem bejött. Íme:

A hozzávalók:

  • 1-2 chili paprika (ki mennyire szereti csípősen)
  • 1/2 thai citromfű 
  • 1 lime
  • galanga (szeletelve 5-6 vékony karika)
  • 5-6 közepes csiperke gomba
  • 10-12 illatos gomba
  • hagyma 
  • vastag húsú paprika
  • hal (tetszőleges - apróra vágva) vagy garnéla vagy királyrák vagy csirke apróra vágva(amit szeretnénk, vagy ami van)
  • osztriga szósz
  • halszósz
  • cukor, só
  • thai leveskocka (csirkés)


Elkészítés:

A wokba töltök kb. 2 liter vizet. Elkezdem melegíteni és amikor meleg beleteszem a chilit (hosszában kettévágva), galangát és a citromfüvet. Amikor az illóolajak felszabadulnak, következik a leveskocka (elhagyható, de nem baj ha van). Ha feloldódott mehet bele a halszósz (kb. 1 ek), osztrigaszósz (kb. 2 ek) és 1 ek. cukor. Általában ezután teszem bele a húst.  Mikor már félig megfőtt mehet a zöldség. Mindegyiket kb. 1x1 cm-esre vágom és csak annyira főzzük meg, hogy ne legyen teljesen nyers, de ropogós maradjon. A végén szoktam a lime levével beállítani a savanyúságát. Díszítésnek szórunk bele centisre vágott újhagyma-szárat.



A fenti mennyiségi megjelölés csak körülbelül érvényes, ízlés alapján lehet igazítani. Számomra akkor jó, ha közepesen csíp, érződik a thai citromnád speciális íze és kissé savanyú.
A hússal nem kell órákat főzni csak annyira, hogy ne maradjon nyers. Mivel minden kicsire van vágva (vagy gyárilag az :-)), gyorsan megfő.  
A zöldség-összeállítás is tetszőleges, mehet bele amit talál az ember. A legtöbb ilyen levesben amit étteremben ettem ezek a zöldségek voltak. De előfordult már fafüle gomba is, esetleg nem volt illatos gomba (pedig azt nagyon szeretem :-) ). A vastag húsú paprikák főleg a "színét adják", ez is elmaradhat, ha nincs. Én ettem már hallal, tenger gyümölcseivel, csirkével, marhával, királyrákkal. Az összetétel mindig hasonló volt.




2012. május 10., csütörtök

Csúsztatott palacsinta

Az iskolában néha igen szokatlan feladatokat tudnak kitalálni. Volt már, hogy középkori ételt kellett készíteni a történelem tanár kérésére (ha megtalálom a receptet,azt is leírom), legutóbb pedig magyaros, az Alföldre jellemző étel volt a feladat földrajz órára. Míg én azon gondolkodtam, mi lenne a legjellemzőbb, a lányom leegyszerűsítette a dolgot. Elővette az egyik magyar gasztronómiáról szóló szakácskönyvet, melyben tájegységek szerint bontják a recepteket, átnézte az Alföld fejezetet és kiválasztotta a számára legszimpatikusabb ételt, a csúsztatott palacsintát. Ezzel jobban járt, mert ha én találom ki, akkor biztos valamilyen slambuc-szerű bográcsos kaját főzetek vele :-)

Nézzük a receptet:

  • 3 tojás
  • 8 dkg porcukor + a tálaláshoz
  • 1 csomag (10g) vaníliás cukor
  • 10 dkg vaj
  • 2 dl tej
  • 1 dl tejszín
  • 15 dkg liszt
  • 8 dkg étcsoki


Az elkészítés:

  • A tojások sárgáját habosra keverjük 4 dkg porcukorral, a vaníliás cukorral, 4 dkg vajjal, majd folytonos keverés közben felengedjük a tejjel, a tejszínnel, és simára keverjük a fokozatosan adagolt liszttel.
  • A megmaradt cukorral keményre verjük a tojásfehérjéket és lazán a masszába vegyítjük.
  • A csokoládét lereszeljük.
  • Kivajazunk egy palacsinta-sütőt és egy lapos, kerek tűzálló tálat.
  • A palacsintasütőben a vajat megforrósítjuk.
  • Félujjnyi vastagon rámerjük a tésztamasszát, és mérsékelt lángon megsütjük az egyik oldalát.
  • Ha megsült, krémes állagú felével felfelé a tűzálló tálra csúsztatjuk és megszórjuk a csokoládékeverékkel.
  • Addig folytatjuk a sütést, míg elfogynak a hozzávalók. 
  • Legfelülre egy mindkét oldalán megsült palacsinta kerül.
  • A tálat a palacsintával betesszük középmeleg sütőbe és átforrósítjuk.
  • Akkor jó, ha összeolvadnak a rétegek és a csokoládé.
  • Forrón, porcukorral megszórva tálaljuk.


Mondanom sem kell, hogy ez utóbbi elmaradt a másnapi tálalásnál, de állítólag nagy sikere volt. Készítés közben megállapítottam, hogy nem egyszerű manapság jó palacsinta-sütőt szerezni. Régen volt egy teflon, az egész használható volt, amíg tönkre nem ment. Utána szereztünk egy vas sütőt (sajnos nem azt a régi fajtát), de abban valahogy könnyebben leég a normál palacsinta is, ráadásul akkora pereme sincs, hogy fél ujjnyi tészta beleférjen. Csináltuk hát egy teflon serpenyőben, de abból nehéz kicsúsztatni, mert túl magas a pereme. Azért persze megoldottuk. :-)


Tortilla mexikói darálthússal töltve

Újabb gyöngyszem a Bohém Szakácsoktól. A pontos nevére nem emlékszem, a lényeg a címben is említett tortilla darálthússal töltve. Mivel nagyon szeretem a mexikói konyhát, ha mexikói jellegű ételt találok, igyekszem kipróbálni. Itt már a címben is ez a jelleg volt kiemelve, gondoltam nézzük.


Számomra az ételben a tortilla tölteléke volt a fontos. A többi az csak köret, ami nagyon jól kiegészítette a tortillát. A belsejében enyhén paradicsomos, némi paprikával kiegészített (egy-két héjdarabot lehetett látni benne :-) ) darálthúsos keverék volt. Más összetevőt nem tudtam felfedezni. Nem volt benne a standard kukorica-bab keverék,. amit pedig a legtöbb étterem belerakott volna az ezen a néven futó ételbe (mert ezt diktálja a trend! :-) ). A fűszerezésben a koriander dominált, ez adta az egész étel karakterét. Kifejezetten kellemes, lágy ízhatás volt érezhető.

Erdélyi rakott sertésborda

Dunaharasztin, a Bohém Szakácsok ételbárban rendszeresen étkezem, amikor otthon nem sikerült ebédrevalót készíteni. Ez a hely számomra a grillezett, töltött-rántott húskészítmények egyik fő termőhelye. Nem egy nagy étterem, hanem csak egy kis helyi étkezde, ahol reggelit ebédet lehet elfogyasztani, elvinni, vagy házhoz szállíttatni.
Az egyik alkalommal megakadt a szemem a címben látható néven. Miután megtudtam miből áll, úgy gondoltam, ezt ki kell próbálni.

Az egésznek az alapja egy szép nagy krumplis lángos (tócsni, ...). ezt megkenik tejföllel (lehet fűszerezni is), erre rakják a grillezett sertésbordát, melyre szalonnával összesütött savanyú káposztát tesznek. Az egészet beborítják sajttal, melyet sütőben ráolvasztanak. Mmmm! Az egyetlen hibája, hogy a sok sütéstől a tócsni kilógó részei kissé túlsülnek. Persze nem kell kilógó részeket hagyni :-) és akkor nincs gond!

Ehhez hasonlót ettem itt korábban is. Csak ott "sima" lángos volt az alap, ezen tejszínes (!!) savanyú káposzta, arra a hús és a sajt. Először kissé féltem a tejszín-savanyú káposzta kombótól, de végül nem bántam meg. Talán még jobb is volt, mint a tócsnis változat!

Fotó sajnos egyikről sem készült.

"Édes hús"

A következő receptre már nem tudom hol akadtam rá (talán valamelyik főzőkurzuson vagy valahol a neten), de igazából nem is lényeges. Az eredetivel biztos nem egyezik teljesen, de az íze pont megfelelő.
Az édes hús elnevezés a legkisebb gyermekemtől származik. Ez talán az egyetlen forma, amelyben megeszi a mézet. Persze ha ezt elolvassa és megtudja hogy mézzel készül, lehet hogy többet nem eszik ilyet :-)
Az elkészítés gyors és egyszerű, az eredmény mégis nagyszerű.

Hozzávalók

  • 1,5 kg csirkeszárny
  • 1 narancs leve
  • 0,5 citrom leve
  • 2 gerezd fokhagyma apróra vágva vagy préselve
  • 3-4 ek méz
  • 3-4 ek szójaszósz


A mennyiségeket ízlés szerint, kóstolás alapján lehet módosítani.

Az elkészítési mód is szabadon választott. Eredetileg olajon pirítjuk a fokhagymát, majd beletesszük a húst és kicsit tovább sütjük. Ezután ráöntjük a fenti folyadékok keverékét és készre sütjük. Többször is próbálkoztam ezzel a módszerrel, de mindig az volt a meglátásom, hogy a hús nem veszi át eléggé az ízeket. Így a következő formára módosítottam: 

  • A szárnyakat az ízületeknél 3 részre vágom - így jobban kitöltik a teret, jobban érintkeznek a wokkal
  • Előző nap (de legalább pár órával sütés előtt) bepácolom a húst a fenti összetevők keverékébe.
  • Sütésnél a forró olajba teszek még némi apróra vágott fokhagymát és kicsit megpirítom.
  • Ezután beleteszem a húst (a levet kissé lecsöpögtetem) és átsütöm.
  • Ráöntöm  a maradék páclevet és tovább sütöm vele míg a páclé besűrűsödik.
  • Amikor a hús átsült, lé már sűrű, lehet tálalni.



A második megoldás nekem jobban bejön, ízesebb a hús, ellenben jobban rápirul a pác. De ki hogy szereti. Egyébként ha páclé marad a wok alján, pár óra múlva egy sötét színű, tömör, édeskés kocsonya lesz belőle, hála a sok bőrnek ami a szárnyon van.


Zanzibári vacsora

A Lucullus Bt. kedveli a kihívásokat. Így a nemzetek konyháit bemutató vacsoráikon nem csak a mindenhol elterjedt "egzotikus" országok ételeit lehet megismerni (ld. kínai, thai, török, arab, indiai - ezekből minden nagyobb európai városban találunk rengeteget), hanem időnként feltűnik egy-egy kuriózum is. Volt már trinidad-tobagói, nigériai vacsora is. Ezúttal egy zanzibári vacsorán volt szerencsém részt venni.

Az egyik utazási portál a zanzibári konyháról a következőt írja: "... a helyi éttermekben érezhető a rendkívül ízletes arab és indiai hatás. " A vacsora során ezen állítást nem sikerült megcáfolni :-)

A rendezvény helyszíne az új helyre költözött Savannah étterem volt. Maga a hely hangulatos, afrikai design-nal feldobott földszintből és egy pincerészből áll (ezt nem láttam, csak a levezető lépcsőt), melyben bulikat és egyéb, afrikai témájú rendezvényeket is tartanak. Az étlap rengeteg ételt tartalmaz, Afrika különböző régióiból (minden ételnél jelölik, mely tájegység étele) és a helyesírási és gépelési hibáknak köszönhetően sok érdekes összetevőt is felfedezhetünk. Ilyen például az egyik tál tartalmánál felsorolt "afrikai barna baba". Ez elég bizarr, de egyszer azért kipróbálom :-)



És akkor most a vacsoráról. A szokásosnál rövidebb bevezető után ( :-) ), - melyben megismerhettük az étterem egyik tulajdonosnőjét és a várható ételekről is kaptunk ismertetőt - megkezdődött a vacsora felszolgálása. A pontos menüt mindenki megtudhatta a tányérja mellett elhelyezett, erre az alkalomra készített étlapról.



Elsőként zanzibári csirkemáj pástétom érkezett meleg papaya salsával és pirítós kenyérrel. A pástétomról nem érdemes sokat beszélni, egyszerű májpástétom, enyhe ízesítéssel, de a papaya salsa nagyon sokat lendített az összképen. Ha megkeni az ember a kenyeret a májjal, majd rárakja a salsát és beleharap ...! Az összhatás igencsak jónak mondható.


Májpástétom, papaya salsa

Érdekes volt a salsa összetétele is. Volt benne papaya, lime-darabok és más zöldségek egészen apróra vágva és melegítve.
Ezután következett a leves. Főzőbanánból. Erre már előre felhívta Gábor a figyelmünket, mondván hogy nem olyan lesz, mint amilyennek először várná az ember. És igaza lett! Én teljesen beleszerettem. Mármint a levesbe! Amikor kihozták egy sűrű barna masszának tűnt a tányérban, mely fahéjjal volt megszórva és szilvásgombóc-illatot árasztott (nyilván a faháj miatt :-)). Belekóstolva elsőként azt érzékeltük, hogy ez bizony a várakozással ellentétben nem édes, hanem sós. Utána jött az érzés, hogy ez csípős, nem is kicsit. Állítólag a sok borstól. De ráadásnak még szórtak bele némi mazsolát is. Összességében számomra egy sűrű gombakrém-leveshez hasonlított, csak nagyon csípősen. Megtekintettük az alapanyagot is. A banánhoz hasonló, csak teljesen más színű, kemény és halszagú gyümölcsből(?) nem ilyen ízű levesre számítanék.

Supu ya Ndizi - Zöld plantain (főzőbanán) leves

A főételek, köretek, szószok és saláták két nagy tálcán, valamint kisebb tálakban csaknem egyszerre érkeztek, hogy mindent mindennel kóstolhassunk. Vagy lehet, hogy nem ezért, de mi így értelmeztük :-)

Kávémázas csirke, narancsos-lime-os kacsa, halkrokett
A kávémázas csirke egy érdekes "találmány". Sült csirkemell bevonva egy sötét, inkább keserű, mint édes kávés mázzal. Amikor beleharapsz, először érzed a kávés ízt, majd a csirke ízét. Nem rossz ötlet, de mivel én nem nagyon szeretem a száraz húsokat (márpedig a csirkemell az száraz), így inkább csak az apróját csipegettem, ahol mindkét ízt kellő arányban lehet érezni. Így jó volt.
A halkrokett enyhén halízű, tömör krokett volt. A mogyoró szósszal vagy a curryvel kifejezetten ízletes.

Spenótos, paradicsomos mogyoró szósz
Számomra az egyik legjobb ízt a spenótos, paradicsomos mogyoró szósz nyújtotta. Benne volt a földimogyoró finom íze, de nem volt darabos (utálom, ha még órák múlva is mogyoró-morzsákat kell kipiszkálnom a szám rejtett zugaiból), hanem egy krémes, kellemes állagú szósz, mely nagyon jól passzolt például a halkroketthez vagy a kacsához.

Szinte minden egy tányéron
A narancsos kacsa is kipróbálásra érdemes étel. Nekem a kacsahús is száraz, de azon szerencsére vastagabb bőr van, ami sokat javít ezen. És a háttérben érződik a citrus íz. Nagyon jól illik a húshoz.
A padlizsán curry idézi az indiai ízeket. Kifejezetten finom, sokat javít a burgonya labdácskák szárazságán és íztelenségén.
A rizs jó volt, nem érződött nagyon intenzíven a kókusz, inkább csak az jött le, hogy nem egy sima rizs, hanem valami annál sokkal ízesebb.
A saláták is jók voltak, de igazán sok extrát nem adnak. A paradicsomsaláta engem az arab/török gyorséttermekben (gyros :-)) kapható hasonló salátára emlékeztetett a kicsit savanykás, de nagyon kellemes ízével. A tenger gyümölcsei salátában sok zöldsaláta, zöldfűszer keveredik a tenger gyümölcseivel. Remek kiegészítő volt a húsokhoz.
Miután mindezeknek megfeleltünk, kaptunk egy kis pihenőt a személyzettől. A káros szenvedéllyel rendelkezők kimehettek növelni a városi szmog mennyiségét, mi többiek pedig kényelmesen ülve, beszélgetve készíthettük a helyet a desszertnek.
A zanzibári kesudiós süteményről fotó ugyan nem készült, de ezért nem a minőség, hanem az én feledékenységem okolható. A süti nagyon finom volt.

Összefoglalva, a vacsora jó volt, egyáltalán nem bántuk meg, hogy elmentünk. Sőt kedvet kaptam, hogy kipróbáljam az étterem szervezésében hirdetett nigériai vacsorát. Ha már Nigéria, óhatatlanul felvetődik, hogy az ember összehasonlítsa a pár évvel ezelőtti nigériai vacsorát a zanzibárival (Afrika - Afrika :-) ). A két ételsor között természetesen jelentős a különbség. A nigériai vacsorán számos, nagyon extrém étel is szerepelt (kecskefej, okrás, nyúlós, keserű "izé"). A zanzibári sorban ilyenek nem voltak. Ezek az ételek úgy lettek kiválasztva, hogy egy, a gasztronómia iránt érdeklődő európai ember is meg tudja enni. Ez látszott a tálakon is, kevés ment vissza félig vagy teljesen tele, nem úgy mint a nigériai esten :-) Ha valaki nagyon "kemény" vacsorára számított, az bizonyára csalódott, de legalább nem ment éhesen haza :-). Aki meg szeretné kóstolni a "keményebb" ételeket, az okrás, keserű "izé" szerepelt az étlapon, kipróbálhatja. Én még biztos visszamegyek, más tájak ételeit is megismerni.