A következő címkéjű bejegyzések mutatása: méz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: méz. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. május 10., csütörtök

"Édes hús"

A következő receptre már nem tudom hol akadtam rá (talán valamelyik főzőkurzuson vagy valahol a neten), de igazából nem is lényeges. Az eredetivel biztos nem egyezik teljesen, de az íze pont megfelelő.
Az édes hús elnevezés a legkisebb gyermekemtől származik. Ez talán az egyetlen forma, amelyben megeszi a mézet. Persze ha ezt elolvassa és megtudja hogy mézzel készül, lehet hogy többet nem eszik ilyet :-)
Az elkészítés gyors és egyszerű, az eredmény mégis nagyszerű.

Hozzávalók

  • 1,5 kg csirkeszárny
  • 1 narancs leve
  • 0,5 citrom leve
  • 2 gerezd fokhagyma apróra vágva vagy préselve
  • 3-4 ek méz
  • 3-4 ek szójaszósz


A mennyiségeket ízlés szerint, kóstolás alapján lehet módosítani.

Az elkészítési mód is szabadon választott. Eredetileg olajon pirítjuk a fokhagymát, majd beletesszük a húst és kicsit tovább sütjük. Ezután ráöntjük a fenti folyadékok keverékét és készre sütjük. Többször is próbálkoztam ezzel a módszerrel, de mindig az volt a meglátásom, hogy a hús nem veszi át eléggé az ízeket. Így a következő formára módosítottam: 

  • A szárnyakat az ízületeknél 3 részre vágom - így jobban kitöltik a teret, jobban érintkeznek a wokkal
  • Előző nap (de legalább pár órával sütés előtt) bepácolom a húst a fenti összetevők keverékébe.
  • Sütésnél a forró olajba teszek még némi apróra vágott fokhagymát és kicsit megpirítom.
  • Ezután beleteszem a húst (a levet kissé lecsöpögtetem) és átsütöm.
  • Ráöntöm  a maradék páclevet és tovább sütöm vele míg a páclé besűrűsödik.
  • Amikor a hús átsült, lé már sűrű, lehet tálalni.



A második megoldás nekem jobban bejön, ízesebb a hús, ellenben jobban rápirul a pác. De ki hogy szereti. Egyébként ha páclé marad a wok alján, pár óra múlva egy sötét színű, tömör, édeskés kocsonya lesz belőle, hála a sok bőrnek ami a szárnyon van.


2012. április 20., péntek

Fahéj, méz, mangalica-oldalas

Egy-két hete egy családi ünnepségre elővettünk a mélyhűtőből egy adag mangalica-oldalast. Úgy terveztük, hogy mézes-szójaszószos fokhagymás pácolás után tepsiben megsütve készítjük el. De sajnos az oldalas nagyon zsíros volt (mangalica :-) ), s így nem tűnt túl jó ötletnek ez az elkészítési mód. De akkor mi legyen az oldalassal? 
Gondolkodás közben eszembe jutott az egyik kedvenc éttermem (Wang mester étterme a Telepy utcában) egyik étele, ahol az egész sertéscsülköt készítik el édes-fahéjas ízesítéssel. Úgy gondoltam, ha egy csülöknél képes vagyok megenni a zsíros részt ilyen ízzel, hátha az oldalasnál is bejön. Már csak az elkészítési mód hiányzott, hiszen az étteremben nem adnak receptet az ételekhez :-( Marad hát a fantázia, meg az emlékek. Nos lássuk, hogy is készítettem el:

  1. Az oldalast felcsíkoztam a csontok mentén, majd a csontokat is feldaraboltam. (Utólag szemlélve nem volt szükséges a csontokat is elvagdalni.) 
  2. Összekevertem egy nagy adat mézet (hús mennyiségétől függően), 2 gerezd fokhagymát, 3 kanál fahéjat és kb. egy fél citrom levét.
  3. A húst besóztam.
  4. Alaposan összekevertem a húst a páccal, hogy lehetőleg minden részletét érje a keverék.
  5. Egy éjszakát állt a hűtőben
  6. Másnap reggel egy kerámia-edénybe tettem a húst, felöntöttem zsírral annyira, hogy teljesen ellepje, majd kb. 90 fokon 3 és 3/4 órát sütöttem a sütőben.
  7. Tálalás előtt lecsepegtettem a zsírt róla.


És hogy hogyan sikerült? Nekem bejött (hasonlított arra, amire emlékeztem a csülökkel kapcsolatban), édesanyám is szerette, mert így készítve a hús nagyon puha maradt és persze a zsír is ehető állagúvá vált. A többiek közül akik szeretik az "ectra" ételeket, azok ették, másoknak meg volt más kaja is :-)