Tofu illatos gombával

Sokszor előfordul, hogy gyorsan kell valamit összedobnom magamnak ebédre. Mivel elég válogatós vagyok, ez nem mindig egyszerű. Nincs otthon olyan, amit szeretnék, vagy nem kívánom azt, ami van. De néha éppen összejön minden, mint például tegnap. S íme az eredmény. Nem egy csoda, de legalább jó :-)

Hozzávalók (1 főre):

• 200g tofu
• 1/2 fej hagyma
• 3 vékony szelet gyömbér apróra vágva
• 8-10 szem illatos gomba (ha szárított, áztassuk negyed órára forró vízbe)
• 1/2 ek. halszósz
• 1 ek. osztriga-szósz
• 2-3 tk. édes chili szósz (fokhagymás)
• 1/2 tk. thai piros curry paszta
• 1/2 ek. cukor

Elkészítés:

A tofut 1x1-es kockákra vágom, a hagymát vékonyra szeletelem és kis olajon elkezdem pirítani. (Lehet előbb a tofuval kezdeni, ha a hagymát ropogósra szeretnénk hagyni.) Beleteszem a curry pasztát, a chili szószt, gyömbért és elkeverem. Ezután jön a halszósz, osztriga-szósz és a cukor. 1-2 perc múlva mehet a gomba, felöntöm egy kevés vízzel (annyira, hogy legyen egy kevés leve az ételnek), még 3-4 percig sütöm és kész is van. A legjobb frissen tálalni. Ha nem rögtön eszi az ember, akkor lehet több levet hagyni, mivel a tofu sokat felszív belőle. Én tojásos pirított rizzsel ettem, de natúr rizs ugyanúgy jó hozzá.

Erős-savanyú thai leves

Az egyik kedvenc levesem a vietnami vagy thai éttermekben az erős-savanyú leves. Egy-egy éttermi látogatás után napokig ilyet kívántam enni reggel-délben-este. De hát amíg nem nyerem meg a lottó főnyereményt, vagy nem sikerül örökölnöm egy általam eddig nem ismert milliomos rokontól, addig nem tudok szakácsot tartani, aki azt főz, amit kérek. :-( Az egyik alkalommal aztán megerőltettem az agyamat és rájöttem, hogy tanultam én ilyesmit főzni Sao mestertől. A receptet persze lusta voltam előkeresni, de nagy vonalakban emlékszem rá, a többit pedig az íz-memóriámra bíztam. Lehet, hogy az eredeti szakácsok csúnyán néznének rám, de nekem bejött. Íme:

A hozzávalók:

• 1-2 chili paprika (ki mennyire szereti csípősen)
• 1/2 thai citromfű 
• 1 lime
• galanga (szeletelve 5-6 vékony karika)
• 5-6 közepes csiperke gomba
• 10-12 illatos gomba
• hagyma 
• vastag húsú paprika
• hal (tetszőleges - apróra vágva) vagy garnéla vagy királyrák vagy csirke apróra vágva(amit szeretnénk, vagy ami van)
• osztriga szósz
• halszósz
• cukor, só
• thai leveskocka (csirkés)

Elkészítés:

A wokba töltök kb. 2 liter vizet. Elkezdem melegíteni és amikor meleg beleteszem a chilit (hosszában kettévágva), galangát és a citromfüvet. Amikor az illóolajak felszabadulnak, következik a leveskocka (elhagyható, de nem baj ha van). Ha feloldódott mehet bele a halszósz (kb. 1 ek), osztrigaszósz (kb. 2 ek) és 1 ek. cukor. Általában ezután teszem bele a húst.  Mikor már félig megfőtt mehet a zöldség. Mindegyiket kb. 1x1 cm-esre vágom és csak annyira főzzük meg, hogy ne legyen teljesen nyers, de ropogós maradjon. A végén szoktam a lime levével beállítani a savanyúságát. Díszítésnek szórunk bele centisre vágott újhagyma-szárat.

A fenti mennyiségi megjelölés csak körülbelül érvényes, ízlés alapján lehet igazítani. Számomra akkor jó, ha közepesen csíp, érződik a thai citromnád speciális íze és kissé savanyú.

A hússal nem kell órákat főzni csak annyira, hogy ne maradjon nyers. Mivel minden kicsire van vágva (vagy gyárilag az :-)), gyorsan megfő.  

A zöldség-összeállítás is tetszőleges, mehet bele amit talál az ember. A legtöbb ilyen levesben amit étteremben ettem ezek a zöldségek voltak. De előfordult már fafüle gomba is, esetleg nem volt illatos gomba (pedig azt nagyon szeretem :-) ). A vastag húsú paprikák főleg a "színét adják", ez is elmaradhat, ha nincs. Én ettem már hallal, tenger gyümölcseivel, csirkével, marhával, királyrákkal. Az összetétel mindig hasonló volt.

Csúsztatott palacsinta

Az iskolában néha igen szokatlan feladatokat tudnak kitalálni. Volt már, hogy középkori ételt kellett készíteni a történelem tanár kérésére (ha megtalálom a receptet,azt is leírom), legutóbb pedig magyaros, az Alföldre jellemző étel volt a feladat földrajz órára. Míg én azon gondolkodtam, mi lenne a legjellemzőbb, a lányom leegyszerűsítette a dolgot. Elővette az egyik magyar gasztronómiáról szóló szakácskönyvet, melyben tájegységek szerint bontják a recepteket, átnézte az Alföld fejezetet és kiválasztotta a számára legszimpatikusabb ételt, a csúsztatott palacsintát. Ezzel jobban járt, mert ha én találom ki, akkor biztos valamilyen slambuc-szerű bográcsos kaját főzetek vele :-)

Nézzük a receptet:

• 3 tojás
• 8 dkg porcukor + a tálaláshoz
• 1 csomag (10g) vaníliás cukor
• 10 dkg vaj
• 2 dl tej
• 1 dl tejszín
• 15 dkg liszt
• 8 dkg étcsoki

Az elkészítés:

• A tojások sárgáját habosra keverjük 4 dkg porcukorral, a vaníliás cukorral, 4 dkg vajjal, majd folytonos keverés közben felengedjük a tejjel, a tejszínnel, és simára keverjük a fokozatosan adagolt liszttel.
• A megmaradt cukorral keményre verjük a tojásfehérjéket és lazán a masszába vegyítjük.
• A csokoládét lereszeljük.
• Kivajazunk egy palacsinta-sütőt és egy lapos, kerek tűzálló tálat.
• A palacsintasütőben a vajat megforrósítjuk.
• Félujjnyi vastagon rámerjük a tésztamasszát, és mérsékelt lángon megsütjük az egyik oldalát.
• Ha megsült, krémes állagú felével felfelé a tűzálló tálra csúsztatjuk és megszórjuk a csokoládékeverékkel.
• Addig folytatjuk a sütést, míg elfogynak a hozzávalók. 
• Legfelülre egy mindkét oldalán megsült palacsinta kerül.
• A tálat a palacsintával betesszük középmeleg sütőbe és átforrósítjuk.
• Akkor jó, ha összeolvadnak a rétegek és a csokoládé.
• Forrón, porcukorral megszórva tálaljuk.

Mondanom sem kell, hogy ez utóbbi elmaradt a másnapi tálalásnál, de állítólag nagy sikere volt. Készítés közben megállapítottam, hogy nem egyszerű manapság jó palacsinta-sütőt szerezni. Régen volt egy teflon, az egész használható volt, amíg tönkre nem ment. Utána szereztünk egy vas sütőt (sajnos nem azt a régi fajtát), de abban valahogy könnyebben leég a normál palacsinta is, ráadásul akkora pereme sincs, hogy fél ujjnyi tészta beleférjen. Csináltuk hát egy teflon serpenyőben, de abból nehéz kicsúsztatni, mert túl magas a pereme. Azért persze megoldottuk. :-)

Tortilla mexikói darálthússal töltve

Újabb gyöngyszem a Bohém Szakácsoktól. A pontos nevére nem emlékszem, a lényeg a címben is említett tortilla darálthússal töltve. Mivel nagyon szeretem a mexikói konyhát, ha mexikói jellegű ételt találok, igyekszem kipróbálni. Itt már a címben is ez a jelleg volt kiemelve, gondoltam nézzük.

Számomra az ételben a tortilla tölteléke volt a fontos. A többi az csak köret, ami nagyon jól kiegészítette a tortillát. A belsejében enyhén paradicsomos, némi paprikával kiegészített (egy-két héjdarabot lehetett látni benne :-) ) darálthúsos keverék volt. Más összetevőt nem tudtam felfedezni. Nem volt benne a standard kukorica-bab keverék,. amit pedig a legtöbb étterem belerakott volna az ezen a néven futó ételbe (mert ezt diktálja a trend! :-) ). A fűszerezésben a koriander dominált, ez adta az egész étel karakterét. Kifejezetten kellemes, lágy ízhatás volt érezhető.

Erdélyi rakott sertésborda

Dunaharasztin, a Bohém Szakácsok ételbárban rendszeresen étkezem, amikor otthon nem sikerült ebédrevalót készíteni. Ez a hely számomra a grillezett, töltött-rántott húskészítmények egyik fő termőhelye. Nem egy nagy étterem, hanem csak egy kis helyi étkezde, ahol reggelit ebédet lehet elfogyasztani, elvinni, vagy házhoz szállíttatni.

Az egyik alkalommal megakadt a szemem a címben látható néven. Miután megtudtam miből áll, úgy gondoltam, ezt ki kell próbálni.

Az egésznek az alapja egy szép nagy krumplis lángos (tócsni, ...). ezt megkenik tejföllel (lehet fűszerezni is), erre rakják a grillezett sertésbordát, melyre szalonnával összesütött savanyú káposztát tesznek. Az egészet beborítják sajttal, melyet sütőben ráolvasztanak. Mmmm! Az egyetlen hibája, hogy a sok sütéstől a tócsni kilógó részei kissé túlsülnek. Persze nem kell kilógó részeket hagyni :-) és akkor nincs gond!

Ehhez hasonlót ettem itt korábban is. Csak ott "sima" lángos volt az alap, ezen tejszínes (!!) savanyú káposzta, arra a hús és a sajt. Először kissé féltem a tejszín-savanyú káposzta kombótól, de végül nem bántam meg. Talán még jobb is volt, mint a tócsnis változat!

Fotó sajnos egyikről sem készült.

"Édes hús"

A következő receptre már nem tudom hol akadtam rá (talán valamelyik főzőkurzuson vagy valahol a neten), de igazából nem is lényeges. Az eredetivel biztos nem egyezik teljesen, de az íze pont megfelelő.

Az édes hús elnevezés a legkisebb gyermekemtől származik. Ez talán az egyetlen forma, amelyben megeszi a mézet. Persze ha ezt elolvassa és megtudja hogy mézzel készül, lehet hogy többet nem eszik ilyet :-)

Az elkészítés gyors és egyszerű, az eredmény mégis nagyszerű.

Hozzávalók

• 1,5 kg csirkeszárny
• 1 narancs leve
• 0,5 citrom leve
• 2 gerezd fokhagyma apróra vágva vagy préselve
• 3-4 ek méz
• 3-4 ek szójaszósz

A mennyiségeket ízlés szerint, kóstolás alapján lehet módosítani.

Az elkészítési mód is szabadon választott. Eredetileg olajon pirítjuk a fokhagymát, majd beletesszük a húst és kicsit tovább sütjük. Ezután ráöntjük a fenti folyadékok keverékét és készre sütjük. Többször is próbálkoztam ezzel a módszerrel, de mindig az volt a meglátásom, hogy a hús nem veszi át eléggé az ízeket. Így a következő formára módosítottam: 

• A szárnyakat az ízületeknél 3 részre vágom - így jobban kitöltik a teret, jobban érintkeznek a wokkal
• Előző nap (de legalább pár órával sütés előtt) bepácolom a húst a fenti összetevők keverékébe.
• Sütésnél a forró olajba teszek még némi apróra vágott fokhagymát és kicsit megpirítom.
• Ezután beleteszem a húst (a levet kissé lecsöpögtetem) és átsütöm.
• Ráöntöm  a maradék páclevet és tovább sütöm vele míg a páclé besűrűsödik.
• Amikor a hús átsült, lé már sűrű, lehet tálalni.

A második megoldás nekem jobban bejön, ízesebb a hús, ellenben jobban rápirul a pác. De ki hogy szereti. Egyébként ha páclé marad a wok alján, pár óra múlva egy sötét színű, tömör, édeskés kocsonya lesz belőle, hála a sok bőrnek ami a szárnyon van.

Zanzibári vacsora

A Lucullus Bt. kedveli a kihívásokat. Így a nemzetek konyháit bemutató vacsoráikon nem csak a mindenhol elterjedt "egzotikus" országok ételeit lehet megismerni (ld. kínai, thai, török, arab, indiai - ezekből minden nagyobb európai városban találunk rengeteget), hanem időnként feltűnik egy-egy kuriózum is. Volt már trinidad-tobagói, nigériai vacsora is. Ezúttal egy zanzibári vacsorán volt szerencsém részt venni.

Az egyik utazási portál a zanzibári konyháról a következőt írja: "... a helyi éttermekben érezhető a rendkívül ízletes arab és indiai hatás. " A vacsora során ezen állítást nem sikerült megcáfolni :-)

A rendezvény helyszíne az új helyre költözött Savannah étterem volt. Maga a hely hangulatos, afrikai design-nal feldobott földszintből és egy pincerészből áll (ezt nem láttam, csak a levezető lépcsőt), melyben bulikat és egyéb, afrikai témájú rendezvényeket is tartanak. Az étlap rengeteg ételt tartalmaz, Afrika különböző régióiból (minden ételnél jelölik, mely tájegység étele) és a helyesírási és gépelési hibáknak köszönhetően sok érdekes összetevőt is felfedezhetünk. Ilyen például az egyik tál tartalmánál felsorolt "afrikai barna baba". Ez elég bizarr, de egyszer azért kipróbálom :-)

És akkor most a vacsoráról. A szokásosnál rövidebb bevezető után ( :-) ), - melyben megismerhettük az étterem egyik tulajdonosnőjét és a várható ételekről is kaptunk ismertetőt - megkezdődött a vacsora felszolgálása. A pontos menüt mindenki megtudhatta a tányérja mellett elhelyezett, erre az alkalomra készített étlapról.

Elsőként zanzibári csirkemáj pástétom érkezett meleg papaya salsával és pirítós kenyérrel. A pástétomról nem érdemes sokat beszélni, egyszerű májpástétom, enyhe ízesítéssel, de a papaya salsa nagyon sokat lendített az összképen. Ha megkeni az ember a kenyeret a májjal, majd rárakja a salsát és beleharap ...! Az összhatás igencsak jónak mondható.

Májpástétom, papaya salsa

Érdekes volt a salsa összetétele is. Volt benne papaya, lime-darabok és más zöldségek egészen apróra vágva és melegítve.

Ezután következett a leves. Főzőbanánból. Erre már előre felhívta Gábor a figyelmünket, mondván hogy nem olyan lesz, mint amilyennek először várná az ember. És igaza lett! Én teljesen beleszerettem. Mármint a levesbe! Amikor kihozták egy sűrű barna masszának tűnt a tányérban, mely fahéjjal volt megszórva és szilvásgombóc-illatot árasztott (nyilván a faháj miatt :-)). Belekóstolva elsőként azt érzékeltük, hogy ez bizony a várakozással ellentétben nem édes, hanem sós. Utána jött az érzés, hogy ez csípős, nem is kicsit. Állítólag a sok borstól. De ráadásnak még szórtak bele némi mazsolát is. Összességében számomra egy sűrű gombakrém-leveshez hasonlított, csak nagyon csípősen. Megtekintettük az alapanyagot is. A banánhoz hasonló, csak teljesen más színű, kemény és halszagú gyümölcsből(?) nem ilyen ízű levesre számítanék.

Supu ya Ndizi - Zöld plantain (főzőbanán) leves

A főételek, köretek, szószok és saláták két nagy tálcán, valamint kisebb tálakban csaknem egyszerre érkeztek, hogy mindent mindennel kóstolhassunk. Vagy lehet, hogy nem ezért, de mi így értelmeztük :-)

Kávémázas csirke, narancsos-lime-os kacsa, halkrokett

A kávémázas csirke egy érdekes "találmány". Sült csirkemell bevonva egy sötét, inkább keserű, mint édes kávés mázzal. Amikor beleharapsz, először érzed a kávés ízt, majd a csirke ízét. Nem rossz ötlet, de mivel én nem nagyon szeretem a száraz húsokat (márpedig a csirkemell az száraz), így inkább csak az apróját csipegettem, ahol mindkét ízt kellő arányban lehet érezni. Így jó volt.

A halkrokett enyhén halízű, tömör krokett volt. A mogyoró szósszal vagy a curryvel kifejezetten ízletes.

Spenótos, paradicsomos mogyoró szósz

Számomra az egyik legjobb ízt a spenótos, paradicsomos mogyoró szósz nyújtotta. Benne volt a földimogyoró finom íze, de nem volt darabos (utálom, ha még órák múlva is mogyoró-morzsákat kell kipiszkálnom a szám rejtett zugaiból), hanem egy krémes, kellemes állagú szósz, mely nagyon jól passzolt például a halkroketthez vagy a kacsához.

Szinte minden egy tányéron

A narancsos kacsa is kipróbálásra érdemes étel. Nekem a kacsahús is száraz, de azon szerencsére vastagabb bőr van, ami sokat javít ezen. És a háttérben érződik a citrus íz. Nagyon jól illik a húshoz.

A padlizsán curry idézi az indiai ízeket. Kifejezetten finom, sokat javít a burgonya labdácskák szárazságán és íztelenségén.

A rizs jó volt, nem érződött nagyon intenzíven a kókusz, inkább csak az jött le, hogy nem egy sima rizs, hanem valami annál sokkal ízesebb.

A saláták is jók voltak, de igazán sok extrát nem adnak. A paradicsomsaláta engem az arab/török gyorséttermekben (gyros :-)) kapható hasonló salátára emlékeztetett a kicsit savanykás, de nagyon kellemes ízével. A tenger gyümölcsei salátában sok zöldsaláta, zöldfűszer keveredik a tenger gyümölcseivel. Remek kiegészítő volt a húsokhoz.

Miután mindezeknek megfeleltünk, kaptunk egy kis pihenőt a személyzettől. A káros szenvedéllyel rendelkezők kimehettek növelni a városi szmog mennyiségét, mi többiek pedig kényelmesen ülve, beszélgetve készíthettük a helyet a desszertnek.

A zanzibári kesudiós süteményről fotó ugyan nem készült, de ezért nem a minőség, hanem az én feledékenységem okolható. A süti nagyon finom volt.

Összefoglalva, a vacsora jó volt, egyáltalán nem bántuk meg, hogy elmentünk. Sőt kedvet kaptam, hogy kipróbáljam az étterem szervezésében hirdetett nigériai vacsorát. Ha már Nigéria, óhatatlanul felvetődik, hogy az ember összehasonlítsa a pár évvel ezelőtti nigériai vacsorát a zanzibárival (Afrika - Afrika :-) ). A két ételsor között természetesen jelentős a különbség. A nigériai vacsorán számos, nagyon extrém étel is szerepelt (kecskefej, okrás, nyúlós, keserű "izé"). A zanzibári sorban ilyenek nem voltak. Ezek az ételek úgy lettek kiválasztva, hogy egy, a gasztronómia iránt érdeklődő európai ember is meg tudja enni. Ez látszott a tálakon is, kevés ment vissza félig vagy teljesen tele, nem úgy mint a nigériai esten :-) Ha valaki nagyon "kemény" vacsorára számított, az bizonyára csalódott, de legalább nem ment éhesen haza :-). Aki meg szeretné kóstolni a "keményebb" ételeket, az okrás, keserű "izé" szerepelt az étlapon, kipróbálhatja. Én még biztos visszamegyek, más tájak ételeit is megismerni.