Long Island vietnámi étterem

A Lucullus Bt. szervezésében jártam először ebben az étteremben. Pozitív tapasztalataim arra ösztönöztek, hogy ismételten felkeressem ezt a helyet. Azóta már többször előfordultam itt, kipróbáltam pár ételt (még nem eleget, de dolgozom a lista bővítésén :-)) és felállítottam ez alapján egy rangsort.

Az étterem Kispesten a Hunyadi utcában egy társasház aljában található.Az utca felé fagylaltot árulnak, bent maga az étterem nem túl nagy, de hangulatos, modern berendezéssel csalogatja a látogatót. 

A személyzet távol keleti (nem állítom, hogy vietnámi, de bármi lehet). A felszolgáló hölgyek (többel is találkoztam), korlátozott magyar tudással bírnak, (volt aki kihozta nekem az ételt, majd "jó éjszakát" kívánva vonult vissza :-) ) Szerencsére van egy, akivel lehet magyarul is beszélni, kérdéseket feltenni az ételekről és többnyire meg is érti. :-) Napközben egyébként nincs túl nagy forgalom, hangulatos családi idillnek is tanúi lehetünk, mikor megérkezik egy hölgy, (családtag vagy alkalmazott?) egy kisbabával. Ilyenkor a konyhából előjön még vagy 2 lány, örülnek neki, átveszik a kisgyereket és eljátszanak vele. 

Korábban mindig kaptam a várakozás idejére rák-chipset, de úgy tűnik erről mára (sajnos) leszoktak. Az étlapon találhatók  menük (11-16-ig lehet őket rendelni). Ezek 1500 Ft-ba kerülnek és általában egy leves, főétel-köret kombinációt tartalmaznak. Vagy esetleg leves helyett valamilyen előétel. Első körben érdemes lehet ezeket kipróbálni, ízelítőt adnak a választékból. (Az én egyik kedvencem az "Erős-savanyú halleves - Fokhagymás tintahal - Párolt rizs" összeállítás.) Íme, egy-két általam már kipróbált étel:

Menüben is kipróbálható a vietnámi sült tekercs "nem", de előételként "Vietnámi vékony rizstészta sült tekercs "nem"-mel" még bőségesebb. Maga a tekercs ránézésre darált húsból, reszelt zöldségből (répa, gomba?) és talán még üvegtészta keverékéből áll. Mindez betekerve vékony rizstészta-lapba és kisütve. A menüs variációban ehhez adnak chiliszószt (kissé talán túlhígítva :-( ), és pár szelet zöldséget:

Ha az előételes verziót választjuk, akkor ahhoz jár egy púpozott tányér vékony rizstészta (ennek önmagában semmi íze, sima főt tészta), egy adag tekercs némi zöldséggel és egy tálban enyhén savanykás-cukros lé, benne némi uborka és paprika úszkál. Én mindig kérek hozzá chiliszószt is :-) A tekercset lehet mártogatni a lébe is, meg a chilibe is, illetve a levet rá szoktam önteni a tésztára, hogy legyen valamilyen íze. Ez az étel nekem nagyon bejön, majd minden alkalommal része a rendelésemnek.

Az előétel egyben

Chili-szósz

Vékony rizstészta

A tekercsek

Az "öntet"

Valahol azt olvastam, hogy a karamellás kacsahús egy jellegzetes vietnámi étel, így gondoltam azt is kipróbálom. Kapható menüben és főételként is. Íme a menüs változata:

Van benne kacsahús vékonyra szeletelve, bambusz és illatos gomba. A szósz kellemesen édeskés, sötét színű (ha már karamell), remekül illik a húshoz.

Az erős-savanyú halleves a másik nagy kedvencem. A thai citromfű íze és a chili csípőssége nagyon jól kiegészítik egymást. A levesben bőven található halhús, gomba, színes paprika, hagyma. Szinte megáll benne a kanál is :-) A levesek közül próbáltam már az erős-savanyú levest tenger gyümölcseivel (ez is jó - olyan mint a halleves csak nem hal van benne), illetve valamelyik nem erős-savanyú csirkelevest is. Ez utóbbi nekem kevésbé jött be. A fűszerezése számomra enyhe volt.

A desszert választék (mint a legtöbb távol-keleti étteremben) nem túl nagy. Van ugye fagyi :-), de számomra még  a legszimpatikusabb (és ezt szinte minden ilyen helyen kapni) a "Sült banán". Ez gyakorlatilag palacsintatésztában megmártott és olajban kisütött banándarabok, mézzel leöntve. Nem egy nagy újdonság (lehetne még alma vagy bármi), de azért finom. Itt a mézet mellé adják, nincs ráöntve.

Összességében én szívesen járok vissza ide, mindig találok finom ételeket és még annyi mindent nem próbáltam ki! :-)

Slambuc vagy valami hasonló :-)

Pünkösdi családi napon felkértek minket, hogy süssünk valamit bográcsban. Mivel úgy sejtettük, hogy gulyásból és paprikás krumpliból lesz elég, valami ritkább ételre gondoltunk. Így került a slambuc a képbe. Kerestünk recepteket hozzá és persze találkoztunk sok változattal. Azt is megtudtuk, hogy az is vita tárgya, mi is a slambuc és az öreg-lebbencs közötti különbség. De igazából minket ez nem érdekelt annyira. Mi maradtunk a slambuc elnevezésnél, elvégre mennyivel jobban hangzik. :-)

Hozzávalók:

2 kg krumpli
60 dkg lebbencstészta
2 fej hagyma
füstölt szalonna
kolbász
paprika
paradicsom
pirospaprika
só

Elkészítés:

Az apróra vágott szalonnát elkezdjük kiolvasztani, majd beleszórjuk a hagymát, majd a tördelt tésztát és megpirítjuk. Akkor jó, ha kicsit megpirul a tészta egy része. 

Ezután jön bele a pirospaprika, majd a burgonya. Összekeverjük, hogy a paprika feloldódjon.

Felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje. Beleszórjuk a kolbászt, a felaprított paradicsomot és paprikát is. Megsózzuk.

Ezután lassú tűzön, néha megkeverve addig főzzük, míg a vizet teljesen felszívja a tészta és a krumpli, és mindegyik puhára fő. 

Ezután jön az izgalmasabb játék. Sütni kell addig, míg az alja megpirul. Ezután (már nem kanállal) a bográcsot rázva kell forgatni az egészet. Állítólag ez akkor lesz jó, ha az egészet körbefogattuk, kívül egy pirított kérget kapunk és az egészet akár egy tömbben lehet kivenni. Ehhez a hagyományos típusú ("V" alakú?) bogrács szükséges. A mienk sajnos nem ilyen volt, nem is sikerült ez a befejezés, de az eredmény így is nagyon finom lett. Az aljáról pedig felkaparhattuk a sültebb részt az íz kedvéért :-)

A mennyiségekről még annyit, hogy csak a tészta-krumpli-hagyma arányt tartom  fontosnak. A szalonnát, kolbászt, paprikát, paradicsomot ki-ki a saját ízlése és igénye szerint teheti bele. A szalonnán kívül a többi akár ki is maradhat. Na jó, a szalonna is, és készülhet egészséges tésztából is, de lássuk be, ez azért nem Norbi Update kaja :-)

Téli ízek nyáron

Az ötlet abból indult ki, hogy az elkészített túróból kéne valamit csinálni. De mi legyen? Legyen túrós-táska. Télen a disznóvágásnál mindig sok háj marad, melyből rendszerint hájas tésztát készítünk. Idén is így volt. Mivel a háj körülbelül 1,5 kg volt, meglehetősen sok tészta készült belőle :-) Ennek egy részét megettük akkor, másik részét eltettük a mélyhűtőbe. Ez most nagyon jól jött.  Végül nem csak a túrót használtam fel a tésztához, hanem a készült egyéb étel, sós és édes is.

A túróshoz a túrót összekevertem vaníliás cukorral, tejföllel, kristálycukorral. Belereszeltem egy narancs héját  és egy kis narancslé is került bele. (nem volt itthon citrom :-)) A tésztát kinyújtottam, négyszögletesre vágtam, beletettem egy adag túrót és összehajtva a széleit körben lenyomkodtam.

Készült még hagyományos lekváros hájas tészta is, házi szilvalekvárral. A tetejüket megkentem tojással, és 200 fokos sütőben megsütöttem.

A sok édes mellé szükségesnek éreztem valamilyen sós tésztát is. Volt itthon virsli, bacon, házi, füstölt mangalica sonka és sajt. 

A kinyújtott és négyszögletesre vágott tészta közepébe bekerült a virsli, hosszában megkenten bőven mustárral, félbehajtottam és a hosszanti végét végignyomkodtam. A virsli tetején pedig bevagdostam a tésztát. 

Hasonló módon jártam el a másik változattal. Itt középre került egy sajtszelet, rá bacon, majd sonkaszelet. A félbehajtás, bevagdosás ugyanúgy megtörtént.

Végül álljon itt egy hájas tészta recept. 

• 70 dkg liszt
• 40 dkg tisztított, darált háj
• 2 ek. tejföl
• 1 tojás 
• 2 dl enyhén ecetes víz (amennyit felvesz, ne tegyük bele rögtön mindet)
• só

Elkészítés:

A tészta összetevőit összegyúrjuk, majd kinyújtjuk. Megkenjük a háj harmadával és összehajtogatjuk.  Én előbb félbe szoktam hajtani, majd ismét félbe és harmadszor is félbe. Pihentetjük egy fél órát. Újra kinyújtjuk, megkenjük, hajtogatjuk. És harmadszor is. Mikor kész, lehet nyújtani és tölteni.

Egyes receptek szerint a hájat össze kell keverni egy kevés liszttel, de én nem szoktam. Sőt, sokszor a háj-liszt arányt sem tartom, több hájat teszek bele. Igaz, ilyenkor a végére már igencsak tapad a tészta az asztalra :-)

Tojásleves másképp

A mai napon rám hárult az ebéd elkészítése. Némi nehezítés is volt a dologban, mivel semmilyen hús nem volt itthon (csak fagyasztva) és zöldség is korlátozottan (hagyma, krumpli, 1 szem répa). Először hagymalevesre gondoltam, de ezt inkább csak én szeretem a családban. A krumplileves nem jutott eszembe, talán mert azt én nem szeretem annyira :-) De majd máskor kitalálok arra is valamit. :-) Maradt a tojásleves, hiszen a tyúkok szerencsére most szépen tojnak, van tojás elég. Persze az sem készülhet a hagyományos módon, mert a feleségem nem szereti a köményt. Sebaj, ezzel megbirkózom. A végeredmény végül is elfogadható lett, mindenki megette, sőt a nem rossz jelzőt is megkaptam :-)

Lássuk, hogyan készült:

Hozzávalók:

• 3 liter víz
• 2 tojás felverve
• egész tojás, fejenként egy darab
• 2 kk. édes chili szósz
• 0,5 ek. halszósz
• 0,5 ek. osztriga-szósz
• 0,5 ek szójaszósz
• 0,5 ek. cukor
• 1 répa vékony csíkokra vágva
• 0,5 hagyma felaprítva
• 0,5 hagyma 1x1 cm-esre vágva
• 2-3 ek. liszt, 
• 1 kk. pirospaprika
• só

Elkészítés:

Olajon barnára pirítjuk a hagymát, beletesszük a lisztet, tovább pirítjuk. Utána belekeverjük a pirospaprikát (vigyázzunk meg ne égjen!) Mehet a chiliszósz, elkeverjük, majd felöntjük vízzel. Ekkor kerül bele a halszósz, szójaszósz, osztriga-szósz és a cukor. Amikor forr, folyamatos keverés mellett beleöntjük a felvert tojást. Ettől lesz sok szép "cafat" a levesben :-) Ekkor lehet még beállítani az ízeket és a só mértékét. Ha ez megvan, jöhetnek az egész tojások. Vigyázzunk, ezután már nem szabad keverni, míg a tojások meg nem főnek, különben szétesnek. Végül beletesszük a répát és a hagymát és csak annyit főzünk rajta, hogy ezek még roppanósak maradjanak.

Lucullusi vacsora a Chez Daniel étteremben

A Kodály Körönd szomszédságában, valaha jobb napokat látott házak között található a Chez Daniel nevű lakás-étterem. Egy régi bérház földszinti helyiségeit, pincét és az udvart öleli magába. Nem végeztek nagyobb átalakítást, a szobák maradtak szobának, éppen csak bekerült egy rakás asztal, szék. A falon tükör, képek, polcok (rengeteg kakassal), néhol egy-két szekrény. A belső udvaron féltető, kút, növények, vízcsobogás. Teljesen családias a hangulat.

A tulajdonos és főszakács Daniel Labrosse Franciaországból származik és magyar születésű feleségével vezetik az éttermet. Az ételek a francia ízvilágot tükrözik, de elsősorban hazai beszerzésű alapanyagokból dolgoznak.

Itt került sor a Lucullus következő francia vacsorájára. A vacsora-étlapon 5 fogás szerepelt, de járt hozzá egy meglepetés elő-előétel is. Egyszerre 20-30 főre ugyanazt az ételsort elkészíteni nem is olyan egyszerű és gyors, így két fogás között bőven volt időnk emészteni (mintha csak Philippnél vacsoráztunk volna :-)) Az ételek tálalására is igyekeztek nagy hangsúlyt fektetni.

Lássuk hát a menüt. Mint említettem kaptunk egy meglepetés előételt. A nevét még most sem tudom, de állítólag vadgomba-hab volt az alapja. Ízére nézve az enyhe savanykás ízen kívül nem sok érződött. Ha nem mondják talán sose jövök rá, hogy gomba van benne. A krém kis pirítóson tálalva, spárgával érkezett. A spárga gondolom annak is köszönhető, hogy az étteremben most van a spárga-hét (hónap?), sokféle ételt kínálnak belőle.

Az előre bejelentett előétel a "Spárgaduó tejszínes kagylóval". Először az "illata" ért el bennünket, de ezt nem mondanám kellemesnek. Inkább büdös volt :-( Kétféle kagyló volt a tányéron, köztük főtt spárga, fehér krém és dísznek snidling. Némelyik kagyló nem nyílt ki. A kinézet egész jó volt, de az íz az semmilyen. Igazi japán felfogás szerint készült: mindennek a saját ízét kell érezni és nem elrontani mással. Hát a kagylónak valóban kagyló íze volt, egyik puha a másik rágós, a spárgának is saját íze (azaz semmilyen :-( ), ezen a mártás sem tudott javítani, ő is csatlakozott a semleges ízűek csapatához.

Ezen bevezető után egy kissé félve néztünk a továbbiak elé, mind íz, mind mennyiség tekintetében. És itt állt be egy gyökeres fordulat a menüben. Az első főétel ""Bourride" (tengeri halfilé bouillabaisse módra), mediterrán mártás és hordóburgonya" egy leves-csészében és egy kiegészítő tálkában érkezett. A csészében egy tengeri  halból készített sűrű halászlé volt. Burgonya is főtt benne. Ízre a hazai halászlékhez hasonló. A kis tálkában pedig krumplis-fokhagymás majonéz volt. Ezt kellet rátenni a kanálra, majd belemeríteni a lébe és úgy megenni. Az érzés mennyei! Miután megettem a magamét és a pároménak a maradékát (ő nem szereti a halat), kezdtem bizakodni. Lehet, hogy nem is lesz olyan rossz vége ennek a napnak!

Két főétel közé bekerült egy "Citrom-mandarin-menta sorbet", hogy az ízeket leöblíthessük vele. Kicsit megolvadt, mire elénk került, de nagyon finom volt, mindössze két hibával. Egyrészt kevés volt, másrészt mandarin likőrt tartalmazott, ami ugyan nagyon jó volt gasztronómiai szempontból, de a kocsival való hazajutást rizikóssá tette :-) 

A fő-fő fogás (melyet Gábor sokat reklámozott :-) ) a "Roston csirkemell Tokaji mártással, friss kakukkfű szállal" egy nagy lapos tányéron kapott helyet. Puhára és szaftosra sült csirkemell szeletek (szerencsére bőrével együtt) mellett és a tetején aranysárga mártás csillogott sárga szőlőszemek társaságában. Köretként zöldfűszerekkel (vagy valamilyen zöld színű zöldséggel) kevert krumplipürét kaptunk (nekem kicsit sótlan). A mártás édes volt, pikáns ízzel és nagyon jól illett a húshoz.

A desszert választható volt: "Epres framboise  mentalevéllel" vagy "kecskesajt-toast zöldsalátával". Na ilyenkor (is :-) ) nagy előny, ha az ember nem egyedül megy vacsorázni. ki lehet próbálni mind a két lehetőséget. Én választottam a kecskesajtot, feleségem a tortát. A sajt kis pirítósokon érkezett, sajtkrémként elkészítve. Középen sokféle saláta levél, leöntve olívaolajjal és sóval. A saláta a keserűbb fajta volt, de az olaj-só duó nagyon jól javított ezen. A krém pedig nagyon kellemes volt.

A torta kis kerek piskóta (?) volt megsütve, rajta eper-darabok és édes krém. Körülötte vanília öntet. Ez is finom volt, bár a tészta széle elég kemény, vágáskor (csak villa állt rendelkezésre) simán megpróbált megszökni az aktuális darab :-)

Ennyit a vacsoráról. Az italokról érdemes még szólni pár szót. A hagyományos felhozatalon túl lehet kapni szódát régi típusú szódásüvegben (tényleg üveg!), literes kiszerelésben, vagy például házi készítésű limonádét literes kancsóban. Ebben van citromlé, citromfű, citromkarika és (gondolom az évszak jegyében) bodzavirág is. Ez remekül kiérződik belőle és sokat dob a design-on is.

Összességében végül azt mondanám, hogy nagyon jóra sikeredett ez a vacsora is. A kezdet nem volt fényes, de a továbbiak ezt javították. Mindenképp megpróbálok visszatérni és más ételeket is kipróbálni. Gábor Philipphez hasonlította Danielt. Őszintén szólva úgy érzem, ez még nem éri el azt a szintet se forma, se íz tekintetében, de az irány valóban jó és még minden lehetséges.

Ratatouille

Könnyen elkészíthető, vegetáriánusok által is bátran fogyasztható étel. Azon kevés ételek egyike, melyben megeszem a cukkinit. :-) Ha körülnézünk az interneten, vagy szakácskönyvekben, több receptet is találhatunk rá, de még véletlenül se várjuk, hogy ezek megegyeznek. Ami közös bennük, az a három alap zöldség: cukkini, padlizsán, paprika. Az elkészítési mód már jelentősen különbözhet. Én Nánási Lajostól tanultam az elkészítést, azóta is ezen az alapon készítem, bár azt nem merném állítani, hogy mindenben az eredeti receptet alkalmazom.

Hozzávalók (3-4 főre)

• 2 közepes méretű cukkini
• 1,5 nagyobb padlizsán
• 3 kaliforniai paprika (ha lehet 1 piros, 1 zöld, 1 sárga - a színösszeállítás kedvéért :-) )
• 2 kisebb fej vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 150 g-os paradicsomkonzerv
• bazsalikom
• kakukkfű
• só, bors, cukor

Elkészítés:

Kevés olajat töltünk egy serpenyőbe, belerakjuk az 1x1 cm-esre vágott paprikát. Sózzuk, borsozzuk majd megpirítjuk. Az a fontos, hogy ne legyen túlsült, de nyers se maradjon és érezhető legyen rajta, hogy kicsit megpirult. Mikor már jó, félretesszük és ugyanezt eljátsszuk a cukkinivel, utána pedig a padlizsánnal.

Felaprítjuk a hagymát, olajon aranybarnára sütjük. Beletesszük a zöldségeket, a fokhagymát, a felaprított bazsalikomot és kakukkfüvet, összekeverjük a sűrített paradicsommal, teszünk rá egy kevés vizet és egy kicsit összesütjük. A paradicsom savanyúsága ellen 1-2 kk. cukrot is tehetünk bele. Ennek az ételnek nincs leve, mint a magyar lecsónak.

Személy szerint tükörtojást szoktam tálalni hozzá. Sőt, bevallom, ha nincs igazán "vega hangulatom", akkor kolbászon, szalonnán sütöm a hagymát, de persze nem ez az "eredeti". :-) Paradicsompüré helyett használhatunk hámozott paradicsomot is. Vagy akár mindkettőt.

Csülkös-szalonnás pogácsa

A hévízi termelői piacon találkoztunk először csülkös pogácsával és nagyon ízlett nekünk. Pár hete, borozásra készülve felvetődött bennem, hogy milyen remek kiegészítő lenne a bor mellé az általam füstölt csülökből készült pogácsa. Keresgéltem a neten és találtam több receptet is, de egyik sem emlékeztetett a "mintára". Végül a szalonnás pogácsa recepteket találtam a leginkább hasonlónak. Persze egy kicsit ezen is módosítottam. Margarin helyett jobbnak láttam a télen vágott mangalica füstölt zsírszalonnáját felhasználni. Az eredmény fantasztikus lett.

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 30 dkg füstölt csülök
• 10 dkg füstölt mangalica zsírszalonna
• 20 dkg burgonya
• 2,5 dl tej
• 3 dkg élesztő
• 1/2 kávéskanál cukor
• 2-2,5 kávéskanál só
• 1 tojás a lekenéshez

Elkészítés:

A csülköt megfőzzük, hagyjuk kihűlni, kicsontozzuk majd a szalonnával vegyítve ledaráljuk. A bőrét ízlés szerint bele lehet darálni, de én kihagytam. A burgonyát megfőzzük és még melegen összedolgozzuk a liszttel és a sóval. Az élesztőt 1 dl langyos tejben a cukorral felfuttatjuk. Adjuk hozzá a lisztes burgonyához a maradék tejjel és gyúrjuk jól össze. A tésztát nyújtsuk ki, majd kenjük rá a csülkös szalonna 1/3-át. Hajtogassuk össze és hagyjuk pihenni 10 percig. A folyamatot még 2 -szer ismételjük meg (mintha hájas tésztát készítenénk). A végén kinyújtjuk és kiszaggatjuk. Kikent tepsibe tesszük, lekenjük tojással és közepes hőfokon (kb. 130 fok) készre sütjük.