Vigyázat, függőséget okoz - fasírtos zsemle, mint drog

A 71-es út mentén, Fenékpusztánál található egy 400 éves épület. Fénykorában még vámházként funkcionált, azóta ki tudja még mire használták. Mostanában út menti "büfé" szerepben várja a meleg elől menekülő utasokat. Vastag falai között a nyári kánikulában hűvös félhomály fogadja a tikkadt utazót.

A hely berendezése kicsit eklektikus. A magyarság történelmének, a természetnek, a természetközeli életnek,a szegény nép életének próbál emléket állítani. Sok fontos dolog megtalálható a falakon a "nemzeti dal"-tól az "erdő fohászá"-ig. Az összkép kicsit kaotikus, de mégis otthonos.

Gasztronómiai szempontból a hűtött italokon és a jégkrémen kívül egy ételt kínálnak, de azt nagyon. Elnevezésben alkalmazkodnak a modern stílushoz :-), de elkészítésében megmaradnak a hagyományoknál.

Az étel egy "egyszerű" fasírtos zsemle, de nem akármilyen. Valóban függőséget okoz. Nagyon jól ízesített, többé kevésbé frissen sütött (nem feltétlenül akkor előtte, de biztos nem fél nappal korábban készítik) fasírt egy egyszerű zsemlében. És mégis fantasztikus! Kínálnak hozzá savanyított uborkát, vagy az erősebbeknek savanyú hosszúkás csípős paprikát, illetve cseresznye paprikát.

Az egész mindösszesen 250 Ft-ba kerül (jelenlegi áron). A függőségről annyit, hogy ezelőtt kb. 6 évvel jártunk itt először (egy balatoni kenuzás alkalmával), azóta valahányszor a környéken visz utunk, úgy igazítjuk, hogy ide be tudjunk térni. Remek ellátmány egy hosszú autózás után, vagy éppen egy hosszú hazaút előtt.

Ha valaki erre jár, javaslom feltétlenül próbálja ki!

Látogatás Budapest távol-keleti negyedében - Hoa Sen vietnámi étterem

A véletlen néha szerencsés dolgokat hoz az ember életébe. Vasárnap ebédre látogatást terveztem a Long Island vietnami étterembe, amit sajnos zárva találtunk. Szerencsére a Nagycsarnokban pár hete rendezett vietnami napoknak volt egy pozitív hozadéka (több sajnos nem :-( ), mégpedig egy általam korábban nem ismert étterem névjegykártyája. Mivel a gyomromat már jó előre ehhez az ízvilághoz hangoltam, nem szerettem volna csalódást okozni neki. Így hát elindultunk a Sárkány Center felé. Bár már régóta hallottam a helyről, még sosem voltam itt. Kis meglepetésként ért, hogy nem egy modern plázához érkeztünk, hanem egy igazi "kinai pláza" az, ami itt található. Több hatalmas, korábban talán raktárként használt épületben rengeteg "kínai" üzlet található. Az eladók java része távol keleti, az üzletek sűrűn egymás mellett két folyosón, az épületek teljes hosszában húzódnak. Itt mindent lehet kapni, "nadon occón".

Az étterem egy valaha jobb napokat látott (ma már üres) irodaház földszintjén található. Hangulata a pártállami idők menzahangulatát idézi. Minden szögletes, nagy üvegablakok előtt művirágok, az asztalokon szintén. Egyszínű, de legalább nem fehér, fal. Egyszóval nagyon egyszerű, de azért nem rossz.

Az étlap első körben egy kis csalódást okozott, mivel nem találtam rajta a kedven csípős-savanyú levesemet. Ellenben találtam két furcsa fogást:

Őszintén szólva a marhapörköltről nem tudtam, hogy vietnami nemzeti eledel lenne, pláne főtt kenyérrel (knédli?). A pincér állítása szerint nem is kifejezetten az, bár az ízesítését igyekeztek a keleti konyhához igazítani. Én mindenesetre kihagytam, jobban vágytam a hagyományos ízekre. Azért egyszer talán még kipróbálom.

Ha az ember kis étkezési kapacitású kísérővel megy étterembe, nem tud nagyon sokfélét megkóstolni. A listából nem maradhatott ki a leves. A kétféle lehetőségből a marhahúslevest választottam. Hatalmas tálban hozzák, legalább 1 liter lé és benne rengeteg tészta, egy adag marhahús szeletelve, sok koriander zöld és újhagyma-darabok. Az ízében volt valami nagyon ismerős, érdekes íz, amit nem tudtam biztosan beazonosítani. Végül a fahéj és a koriander együttműködésére tippeltem, de azért maradt bennem bizonytalanság.

Marhahúsleves

Pálcikával kiettem a sűrűjét, majd a levet chiliszósszal (mely minden asztalon ott volt) csípősítettem és a végére is hagyva fogyasztottam el.

A csiliszósz

Főfogásnak az egyik jellemző nemzeti ételt, a vietnami tekercset a "nem"-et választottam rizstésztával. Végül pirított tésztával kaptam, de ez nem volt nagy baj, így talán még jobb. A tekercs tartalmát darált hús, főtt üvegtészta és némi zöldség adja, tésztalapba tekerve és kisütve. Hozzá ízesítésnek kis tálkában érkezett az enyhén savanykás lé, benne tészta formájú répa, retek, fehérrépa darabokkal. A pirított tészta sült hagymás alapon készült, tojással, sárgarépával. Ízében a sült hagyma dominál. A kínai pirított tojásos rizsre emlékeztet, csak épp tészta van benne rizs helyett. A sarokban még egy adag zöldség (uborka, répa, paprika, saláta) díszelgett, szezámolajjal leöntve.

Feleségem a grill csirkecombot választotta, szintén pirított tésztával. A comb nem hagyományos grillezéssel készült. Volt egy vékony "panír-réteg" rajta, és tippjeink szerint először főzték, majd bepanírozva grillben még sütöttek rajta. Az eredmény mindenesetre nagyon jó lett. Járt hozzá édes csiliszósz, a hús alatt pedig wokban sütött zöldségek voltak, sűrű szójás mártással. Díszítésnek itt is szezámos zöldségek voltak.

A tésztához nekem nagyon bejött az asztalon található fokhagymát és csilipaprikát tartalmazó, erősen ecetes öntet.

Kiegészítők: csiliszósz, citrom-darabok, ecetes öntet fokhagymával, csilivel

Édességet nem ettünk, a kínálat csak a megszokott palacsintatésztába mártott és kisütött banánból és ananászból állt.

Ügyes megoldás: az evőeszköz-tartóban éppúgy megtalálható a pálcika, mint az európai evőeszközök

Összességében nem bántam meg, hogy itt ebédeltünk. A hely nagyon jó, sokkal jobb, mint amit kinéznék a környezetből. Az ételek frissen készülnek. A szakácsok "eredetiek", de legalábbis távol-keletiek. A pincérek is onnan származnak, bár tűrhetően beszélnek magyarul. Számolni azért nem olyan jól tudnak (vagy épp nagyon jól?). Az egyik ételre 100 Ft-tal, az innivalókra 10-10 Ft-tal számolt többet a pincér. Erre érdemes odafigyelni. Mindenesetre még visszanézek, hogy a kimaradt ételeket is kipróbálhassam.

Mindent bele hús és zöldségtál

Nagyon szeretem a diszkoszban, parázson sült ételeket. A zárt edényben remekül összeérnek az ízek. Valami hasonlóra vágytam, de kicsit könnyebb formában és tüzet sem volt lehetőségem rakni. Maradt az egyszerűbb, konyhában is megvalósítható forma: sütőben sütünk, és nem diszkoszt használunk, hanem kerámiaedényt. Van egy remek tálunk (kerek formájú, nagy tál - belül mázas, kívül sima cserép) még Csótár Rezső bácsitól, gondoltam azt használjuk. Az ilyen ételekben az a jó, hogy tulajdonképpen bármit beletehetünk, nincs megszabott összetétel. Ki mit szeret, azt használja. Nálam ez most a következőképpen nézett ki:

Hozzávalók (5 fő/2 nap):

• 5 db csirke felső comb
• 1 csirkemell kicsontozva
• 4 db cm-es szelet mangalica zsírszalonna csíkokra vágva
• egy darab füstöltcomb
• 3 fej hagyma karikára vágva
• 6 gerezd fokhagyma
• 1 szál újhagyma darabolva
• 1 padlizsán karikázva
• 1 cukkini karikázva
• 1 répa darabolva
• 8 fej csiperkegomba darabolva
• 1,5 dl száraz fehérbor
• 1,5 dl víz
• kakukkfű
• bazsalikom
• borókabogyó
• só, bors

Elkészítés:

Rétegezve pakoljuk bele a hozzávalókat. Alulra kerül a szalonna fele, rá a hagymák és a sonka fele. Ezután következnek a húsok, majd a zöldségek. Minden réteget megszórunk sóval, borssal, ráteszünk egy kevés kakukkfüvet, bazsalikomot.. Legfelülre ismét szalonna és sonka kerül. Itt szórjuk bele a borókabogyót is. Az egészet leöntjük a bor és víz keverékével. 190 fokos sütőben 1,5-2 órát sütjük (míg a hús megpuhul). Párolt rizzsel tálaljuk.

Sárgadinnyekrém leves

Gyors, hűsítő, finom, bár nem épp diétás leves. Ebben a nyári melegben kitűnő választás. Ha jól rémlik, maimoninál találtam az ötletet. Mivel nagyon tetszett, megmaradt a fejemben az ötlet és most, talán a nagy hőség hatására előjött :-) Lássuk, hogyan készül nálam.

Hozzávalók (5 főre):

• 1 sárgadinnye belseje kockákra vágva
• 1 l vaníliafagyi
• 2 kávéskanál fahéj
• cukor,só
• 1,2 l tej

Elkészítés:

Minden hozzávalót beteszek a turmixgépbe (lehet 2 részletben is ha nem fér egyszerre bele) és az egészet habosra turmixolom. Minden tányérra teszek 2 gombóc fagyit, hozzáöntöm a levest és mentával díszítem.

Tejben párolt sertéstarja

Olyan ebédre volt szükség, mely gyorsan elkészül, lehetőleg európai ízekkel bír és hús is van benne. Rövid keresgélés után találtam egy ötletet, mely megindította a fantáziámat. Íme az eredmény:

Hozzávalók:

• egy nagy darab sertéstarja szeletekre vágva
• 2-3 dl tej
• kakukkfű ízlés szerint
• bazsalikom ízlés szerint
• 2 gerezd fokhagyma aprítva
• petrezselyem
• só, bors

Elkészítés:

A húsokat kiverjük nem túl vékonyra és mindkét oldalukat sózzuk, borsozzuk. Olajat hevítünk, és mindegyik húsnak megpirítjuk mindkét oldalát. Az összes húst betesszük az edénybe, felöntjük tejjel és beletesszük a fűszereket. Körülbelül 30 percen keresztül, fedővel lefedve pároljuk. Ezalatt a hús megpuhul. Levesszük a tetőt és besűrítjük a szaftot a hús alatt. Főtt rizs mellé, petrezselyemmel megszórva tálaljuk. A szaftból öntsünk a rizs tetejére is!

A pisztrángos

Dunabogdány Visegrád felé eső végén, a 10-es út mentén található egy kis étterem. Már nagyon régen kinéztem magamnak, de valahogy úgy hozta az élet, hogy eddig sosem sikerült itt ennem. Pedig azóta számtalan jó véleményt halottam róla. Állítólag helyben tenyészett pisztrángból dolgozik, melyet így mindig frissen tud tálalni. Most végre úgy alakult a programom, hogy sikerült egy gyors ebédre beugrani. Az étterem egy kis épületből, előtte és mellette napernyőkkel, ponyvatetővel fedett teraszokból áll. A teraszról a fák között szép kilátás nyílik a Dunára.

Mint a nevéből is sejthető, a hely specialitása a pisztráng. Az étlapon szerepel 3 féle leves, kettő állandó (már  ha épp van mindkettő - most nem volt) és egy idényleves. Ezenkívül pisztráng különböző fűszerezéssel, panírral olajban sütve, illetve többféle ízben grillezve. Köretként krumplit lehet kapni több formában, valamint salátát. Esetleg a kettőt vegyesen. Italokból a "hagyományos" gyümölcslevek és szénsavas üdítők mellett nagyon finom limonádét adnak naranccsal, illetve helyben készített szörpöket legalább 10 ízben.

Ha már ott jártunk, mindenképp ki kellett próbálnunk a leveseket is. Az általam kinézett füstölt pisztrángos leves sajnos nem volt kapható, de volt helyette vargányakrémes. Az idényleves ezúttal az igen szokatlan kovászos uborkakrém leves volt. Ez gyakorlatilag krémesített kovászos uborka volt, kis kaporral fűszerezve, benne uborka kockákkal. Hidegen. Az íze szinte elmondhatatlanul jó, és mivel hideg és savanykás, ez a legjobb ilyen nagy hőségben.

Kovászos uborkakrém leves

A vargányakrém-leves friss pirítóssal érkezett. Sűrű volt, nagyon kellemes ízű. A vargánya íze nem volt túl tolakodó, de érezhető volt benne.

Vargányakrém leves pirítóssal. Háttérben a limonádé látszik.

A főfogás természetesen a pisztráng. A kukorica-darában megforgatott verziót választottam, salátával, dijoni mustáros öntettel. A halat nagyon alaposan megsütötték. A bordák és az uszonyok annyira megsültek, hogy simán el lehetett ropogtatni. Ez azzal a pozitív hatással járt, hogy a feleségem, aki nem szereti a halat, szintén nagyon jót falatozott az én ebédemből :-) A hát felőli oldalon puha, omlós maradt a hús, a szálkák, bár nem ropogtak, de simán elrághatók voltak. Így szinte a teljes pisztráng elfogyasztható. A köretként kapott saláta javarészt jégsalátából állt, némi káposztával, kukoricával és répával kiegészítve. Tetején pár csík uborka és ananász díszelgett. Az egészet beborította a mustáros mártás, melyben talán némi méz is helyet kapott. Fantasztikusan jó kiegészítője volt a halnak.

Összefoglalva, az étterem igen jó értékelést kapott tőlem. Az étlap nem túl hosszú, de amit kapni lehet az igen finom. Igyekeznek helyi alapanyagokat felhasználva főzni és ezt nagyon ügyesen teszik. A pincérlányok is nagyon kedvesek. Igaz a nagy melegben néha a hűsítő zuhanyozás elfeledteti velük a vendégeket, de ez ilyenkor nem okoz gondot. Mindenképp visszatérek ide.

Ennyi maradt fél kiló pisztrángból

Extrém "Update" vacsora a Romani Platniban

A Lucullus ezúttal "hazai" pályán maradt. Nem egy idegen ország konyhájával ismerkedtünk, hanem ezúttal egy hazánkban is élő népcsoport, a cigányok gasztronómiáját próbálhattuk ki. Ezen belül is azt a részt, mely a legősibbnek mondható, a szegény emberekét. Ezekben az ételekben nyoma sincs a zenész cigányok gazdagságának, a lehető legkevesebb fűszerrel és a lehető legegyszerűbb alapanyagokkal találkozhattunk.

Erre a "Romani platni" projekt keretében, a 9. kerület egy még a régi idők emlékeit őrző területén, a Ferencvárosi tanoda ifjúsági irodájában került sor. Az épület még erősen magán őrzi az elmúlt évtizedek nyomát. Az "étterem", bár igyekeztek felújítani, meg sem  tudja közelíteni egy modern étterem hangulatát. Igazi "roma" lakásétterem. 

Az étterem kívülről

A belső a bejárat felé nézve

A konyhában igaz roma háziasszonyok dolgoznak, akik még ismerik a hagyományos ételek elkészítési módját. Teszik mindezt egy egyszerű, bármely otthonban megtalálható palackos gáztűzhely segítségével.

A konyha és az egyik szakácsunk

A konyha az étterem felől nézve

A háttérben modern cigányzene szól egy laptopról. A felszolgálásról a szakácsaink és a projekt fő szervezője gondoskodik.

És most nézzük a menüt:

• * Muzsgyej - friss bodaggal ( paprikás sült szalonna friss, illatos fokhagymával, házi kenyérrel) 
• * rántott leves, reszelt tésztával ( habkönnyű selymes leves - házi  reszelt tésztával)
• * malactartó, libás krumpli (sertés belsőség fokhagymásan sütve, igazi kuriózum)
• * zsurmó, forró barackkal (omlós tészta cukrozott sült morzsával, forró barackkal és mézzel)
• * tepertős csokoládéinspiráció a Lucullus BT Kultúraalakító Bizottságától

A muzsgyej füstöl húsos szalonnából, ropogósra sütött fokhagymából és sok paprikás zsírból készült. Igazi kézzel evős, mártogatós étel. Mártogatni a friss bodagot lehetett, melyet a tűzhely sütőjében, egyszerű tepsiben készítettek, liszt, víz, sütőpor segítségével. Meglehetősen tömör, de finom ízű "kenyér" lett belőle.

A sok zsír után könnyítésnek rántott levest kaptunk. Egyszerű étel, kevés köménnyel és paprikával.

A főfogásnak már a neve is "bizarr". Malactartó, alias sertés petevezeték krumplival.Az elmaradhatatlan sok zsírban készült, hagymával, petrezselyemmel és borssal. Az íze kicsit a hagymás májra emlékeztetett. Meglepően finom volt, bár a kényes gyomrúak nehezen bírták a sok zsírt. Egy kis savanyúság nagyon jól passzolt volna hozzá.

Az első desszert kenyér kenyérrel kombinálva. Főtt laskatésztára cukrosan pirított kenyéraprólékot szórtak, amit némi méz (vagy cukorszirup) segített még jobbá tenni. Díszítésnek egy fél sárgabarackot kaptunk rá. Bár senki nem gondolná, de igencsak finom édesség kerekedett belőle.

A befejezés már a Lucullus csokoládé-szekciójának munkáját dicséri, de igyekezett illeszkedni a vacsora extremitásához. A tepertővel "töltött" csokoládé-bonbon érdekes érzéseket váltott ki az ember ízlelőbimbóiból (néha tepertő, néha csoki íz keveredve), de a végső eredmény pozitív maradt.

Összefoglalva egy egyszerű, de nagyon ízletes ételsort próbálhattunk ki. Mindenkinek tudom ajánlani, hogy próbálja ki valamelyik menüsort a Romani platni szervezésében. Kényes gyomrúak azért készüljenek pálinkával, vagy bármivel ami segít nekik a zsír emésztésében.